A XIX. Francia- Magyar Radiológiai Szimpózium április 6-án veszi kezdetét a Francia Intézetben. Ezt az alkalmat ragadta meg a Nessim Galéria, hogy egy speciális téma köré rendezett kiállítást valósítson meg.

Hogy válik egy röntgenfelvétel egy fotográfiai alkotás részévé? Milyen lehetőségeket nyújt ez a média? Milyen speciális tartalmak közlés emelhető így be a fotográfia világába?

Három, olyan fotográfus munkáiból válogatott, kiállítás nyílik április 7-én a Nessim Galériában, akiknek a munkái lehetséges válaszok ezekre a kérdésekre.
Hajdú József, Stane Jagodič és Marc Ferrante munkáiból összeállított kiállítást Kincses Károly nyitja meg április 7-én, 19.00 órakor.

©Hajdú József: Röntgen 98.02.
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Hajdú József: Röntgen 98.02.

Hajdú József sorozatának a középpontjában az emlékezés, az emlékezni akarás, az emlékezet szükségessége áll. Olyan hanglemezekről készültek ennek a sorozatnak a darabjai, melyek eredetileg röntgen felvételek voltak és azok, akik a hangokat megőrizni akarták, a háborús alapanyaghiány mellett is, mindent megtettek, hogy az éterbe szálló hangok bakelit helyett a röntgenfelvételek felületén megmaradjanak. Hajdú Józsefnek ez a sorozata egyben főhajtás is azok előtt, akiknek ez fontos volt. Az ő képei ez efemer pillanatok, ez elszálló hangok, és a halhatatlanságvágy közötti harc, költői dokumentumai.

Stane Jagodič szlovén művész és a '60-as évek óta aktív tagja a művészeti életnek. A kiállításon bemutatásra kerülő sorozatok, melyeket a ’70-es és ’90-es években készített, csak elemei annak a termékeny pályának melyet befutott.. Készített színpadtervet, installációt, land-art munkákat, festményeket és fotográfiákat. A '70-es években a June Gruop szervezője és irányítója volt és együtt dolgozott Christoval és Joao Fontcoubertával is. A csoport alkotói 1988-ban megkapták a „Mois de la Photo” díját, mellyel az 1968-1988 közötti időszak legkiemelkedőbb kreatív fotográfusait jutalmazták.
Jagodič a közép-európai avantgárd kiemelkedő képviselője, sajátosan szarkasztikus művészi nyelvezettel, mely ebben a régióban mindenki számára jól ismert.
Ő a röntgenfelvételeket kollázsok részeiként használja. Ezek a munkák, egy csendes haláltáncot idéznek, finoman szóló dallamokkal. Itt nincs Dies Irae, csak tudomásulvétel. A tudomásulvétel viszont lehet bensőséges, és melegséggel teli, ahogy ezt a képein is láthatjuk.

Marc Ferrante egy sokkal intimebb világra koncentrál. Őt a mozdulatok mögötti réteg érdekli. Ebből a szempontból közvetlenebbül használja fel ezt a médiát. Úgy használja a röntgenkészüléket, ahogy más a kamerát. Ő ebből a láthatatlan világból hozza képeit.
A gesztus érdekli Ferrante-t. A mozdulat professzionális művészeivel dolgozik együtt. Bábosokkal és thai táncosnőkkel, barátaival. Egy-egy gesztus levetkőztetése a röntgen által. A mozdulat eleganciájának képei ezek.
Az a tény, hogy ezek a képek lightbox-okba vannak installálva, bevonja a képbe a nézőt, egy fordított úton járva, fedezteti fel vele a mozdulatok világát, sajátos feszültséget teremtve a megjelenítés szigorú objektivitásának látszata és a mozdulat kifinomultsága között.

A kiállítás 2011- május 20-ig lesz látható a Nessim Galériában.