A kiállítás a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériumának szervezésében, magyarországi Nagykövetségének támogatásával, valamint a zágrábi Klovićevi dvori Galéria (Galerija Klovićevi dvori) közreműködésével valósul meg. A kortárs horvát szobrászat most bemutatásra kerülő tárlata „A horvát kultúra hónapjai” nyitó eseményeként, nemzetközi vándorkiállítás keretében, teljes installációval és a tárlatot kísérő katalógussal együtt érkezik a Magyar Nemzeti Galériába.

©Ljubo De Karina: Kavicsok
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Ljubo De Karina: Kavicsok

A kortárs horvát szobrászatot határtalan változatosság és gazdagság jellemzi. A horvát kurátor, Jasminka Poklečki Stošić egy igen nagy szobrászati anyagból választotta ki azt a 17 alkotót, akinek 51 műve a jelenlegi tárlaton is szerepel. A rendező koncepciója szerint a bemutatásra kerülő alkotók a horvát szobrászati hagyomány folytatói, művészetük forrása szülőföldjükhöz kötődik, annak művészeti örökségéből táplálkozik. Az alkotók főként a kortárs horvát szobrászat ún. középnemzedékét képviselik, de a horvát szobrászat két doyenje Marija Ujević-Galetović és Ivan Kožarić akadémikusok is szerepelnek, illetve a fiatalabb generációból is néhány alkotó.

Mivel a Magyar Nemzeti Galéria fontosnak tartja, hogy a magyar művészet – jelen esetben a kortárs szobrászat – alkotásait nemzetközi összefüggésben mutassa be a hazai közönségnek, ezért a rendezők egy kisebb magyar anyagot is válogattak, melyek a kiállítás horvát műveire reflektálnak. A Magyar reflexiók alcím nem azt jelenti, hogy a magyar alkotók a horvát művekhez készítették volna a bemutatásra kerülő munkáikat. E művek – 15 művész 22 alkotása – a magyar kurátor koncepciójának nyomán kerültek be a kollekcióba. Ezek olyan alkotások, amelyek a horvát szobrokkal hol gondolati, hol formai rokonságot mutatnak, anyaghasználatukban, illetve eszköztárukban hasonlóak azokhoz. Természetesen ez csak egy szűk metszetét mutatja be a szintén széles spektrumú kortárs magyar szobrászatnak. A tárlaton szereplő alkotók többsége a jelenkori magyar szobrászok középgenerációjához tartozik, de a fiatalabb nemzedék tagjai is megjelennek.

A kortárs szobrászművészek formai felfogás, anyaghasználat és kivitelezés szempontjából nagyon eltérő alkotásokat készítenek, munkáikra éppen az egyediség, az autonóm megfogalmazás a jellemző. Ennek ellenére hasonlóságok is megfigyelhetők a jelenkori horvát és magyar szobrászatban. Az egyik közös vonás éppen ez a pluralitás, a többféleség, de emellett olykor formai vagy tartalmi rokonság is felismerhető. A klasszikus és modern, a múltbeli és jelenkori fogalmaira reflektáló művek egyaránt megtalálhatóak mindkét anyagban. A kiállítás bemutatja, hogy milyen sokféle technikai, stiláris és gondolati szál fut egymás mellett, párhuzamosan, vagy olykor találkozik valamely tematika vagy megoldás mentén.

A plasztikus formálás, a szobrászat az egyik legkézzelfoghatóbb, így legközérthetőbb műfajnak számít. A szobor térbeliségével hat, átlépi a mű és a néző valós terének határait. A körbejárható plasztikák átalakítják az őket befogadó környezetet. Ezáltal a szobrász, amikor alkot, egyben teret is teremt. Az alkotók tehát műveikkel a plasztika és a néző relációi szerint változó, mégis alapvetően a szobor által meghatározott téri viszonylatokat alakítanak ki.

©Kazimir Hraste: Lefelé II.
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Kazimir Hraste: Lefelé II.

A jelenkori szobrászatot a műfajok és technikák gazdagodása jellemzi: a tradicionális szobrászi anyagok (kő, fém fa) és eljárások (bronzöntés, kő- és fafaragás) mellett alternatív anyagok (pl. üveg, fémháló) és újabb médiumok (pl. komputer, videó) kerültek be a kortárs szobrászat eszköztárába. Ezáltal napjainkban a szobor fogalma is kibővült. A jelen kiállításon szereplő művészek azonban – miközben a szobrászatot tágan értelmezve, valódi jelenkori alkotásokat hoztak létre –, hűségesek maradtak mind a hagyományos anyagokhoz, mind a szoborkészítés klasszikus megközelítéséhez. Annak ellenére, hogy a szobor mint mű korábbi felfogása nagymértékben átalakult az idők során, a tárlatunkon bemutatott alkotások alapvetően konkrét háromdimenziós szoborművek: mind a horvát, mind a magyar anyagra jellemző a hagyományos szobrászi megfogalmazás. Ha technikai szempontból csoportosítjuk a kiállításon szereplő műveket, akkor többnyire tradicionális szobrászi eljárással (bronzöntéssel, kő- és fafaragással) készült munkákat láthatunk. A plasztikai formálás napjainkban egyre inkább a térrendezés irányába nyitott utat, így a klasszikus szoborművek mellett a kiállításon is megjelennek a térbe helyezett műegyüttesek, koncepcionális objektek, installációk, illetve a hagyományos plasztika kereteiből kilépő alkotások is, mint például a szobrok és digitális nyomatok együttesei. Így a kortárs horvát és magyar szobrászati anyagot a korok és műfajok közötti határok átjárhatósága is jellemzi. Stilárisan a figuratív alkotásoktól kezdve a geometrikus absztrakt, vagy az organikus műveken keresztül, egészen a különböző konceptuális kompozíciókig minden fellelhető a tárlaton. A természetes anyagokból készült mértani művek a geometrikus és az organikus megoldások határait feszegetik. A bemutatott kortárs plasztikák sok esetben túllépnek a műfaji kereteken: hol festői értékeket hordoznak, hol újabb médiumokkal kombinálva jelennek meg, máskor által a képző- és iparművészet határára vezetnek anyaghasználatuk (például üveg), vagy technikai megoldásaik (például hurkolás, szövés) révén.

A szobrászi alkotói folyamat metamorfózis, amelynek során az anyag a művész keze által átalakul és spirituális tartalmakkal telítődik. Ez az átalakulás a kiállító művészek esetében az antropomorf és az absztrakt, az organikus és a geometrikus, a klasszikus és modern, a valós (anyag) és a gondolati (anyagtalan) határán érhető tetten. A kortárs horvát és magyar szobrászati kiállítás jól bizonyítja, hogy tradicionális szobrászi eszközökkel és technikákkal is lehet korszerű jelenkori műveket alkotni, illetve az újszerű anyaghasználat és technikai megoldások által is meg lehet újítani a klasszikus műfajt.