Ha az amerikai „indusztriál-halálpop” legnépszerűbb zenekara, az Orgy időlegesen fel is függesztette tevékenységét, a tagok side projectjei azért dübörögnek rendesen. Ennek bizonyítéka a két egykori alapember, Ryan Shuck és Amir Derakh erős riffekkel megtámogatott, szintetizátoros punk-rock zenekara, a Julien-K budapesti fellépése. Döngő ipari pop-punk az A38 Hajón, kiegészülve az EZ Basic laza gitárpopjával.

„A neve: Julien K. A munkája: örömszerzés.” - valahogy így kezdődik Paul Schrader klasszikus thrillerjének, az Amerikai dzsigolónak a beharangozója. Persze a hasonlóságok itt véget is érnek, hiszen a film Richard Gere által játszott főhőse leginkább középkorú politikusfeleségeknek nyújtotta kiemelt szolgáltatásait, amit azért az elektróba oltott zúzós punkrockot játszó Julien-K-ről a legkevésbé sem mondhatunk el.

A zenekar eleinte ártatlan játéknak indult a sikerei csúcsán lévő Orgy oldalvizén, a kétezres évek elején. A két alaptag, Ryan Shuck és Amir Derakh egyre több számot írt, amik valahogy nem kaptak helyet az Orgy-életműben, ezért aztán 2003-ban létrehozták a Julien-K-t. Nem is igazán gondolták komolyan a dolgot, békésen zenélgettek az Orgy mellett, amíg 2007-ben az egyik demo, a Technical Difficulties fel be nem került Michael Bay blockbustere, a Transformers első részének kísérőzenéi közé. A keményen filterezett, de ütős gitárzúzda egy pillanat alatt óriási népszerűséget és ismertséget hozott az addig az Orgy árnyékában tengődő projektnek, amit csak növelt, hogy a két alapító tag - régi országos spanként – erősen összedolgozott a Linkin Park énekes-dalszerzőjével, Chester Benningtonnal. Az együttműködés eredménye nem csak Bennington közreműködése volt néhány Julien-K számban, hanem az is, hogy a teljes zenekar, Dead By Sunrise néven elkészítette Bennigton első szólóanyagát.

Közben, jó időzítéssel, 2009 márciusában megjelent az első Julien-K lemez is: a beszédes című Death to Analog album ügyesen lovagolta meg az Egyesült Államok azokban a hetekben zajló átállását a digitális műsorsugárzásra.

A tematika végigvonul az egész Julien-K életművön: digitális és analóg hatások keveredése, jéghideg, elektronikus pulzálás örvénylik kőkemény, de vitális rockandroll-gitárzúzdával. Mindehhez egészséges mennyiségű erotika társul – az első videoklip, a Kick the Bass például lazán xxx besorolást kapott, így aztán a mainstream tévéket messze elkerülve a Playboy honlapján volt a premierje.

Annyi bizonyos, hogy a zenekar első budapesti koncertjén nagy valószínűséggel bebizonyítja, hogy a munkája tényleg örömszerzés, méghozzá a legmagasabb fokon.

A Szegedről indult, eredetileg kéttagú EZ Basic a kétezres évek elején alakult, és – a Julien-K-hez hasonlóan – sokáig amolyan „szobazenekarként” funkcionált. Aztán 2004-től megsokasodtak a koncertek, olyannyira, hogy a duó egyrészt Budapestre költözött, másrészt ki is kibővült. Az első lemezt, a Hocus Focust már trió-felállásban rögzítette, és 2007-2008 tájékán már az egyik legnépszerűbb indie-rock zenekarnak számított. Az EZ Basic eredeti módon ötvözi az újhullámot a britpoppal, némi elektronikával és posztpunkkal – amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy több rádió (Radiocafé, MR2-Petőfi) is rongyosra játszotta számait.