November 17-22. között érkezik a spanyol filmek hete az Uránia Nemzeti Filmszínházba, ahol idén 12 film várja az érdeklődőket, szokás szerint rengeteg érzelemmel, valamint olyan jól ismert sztárokkal mint Carmen Machi, Rossy de Palma és Alberto San Juan.
A Vela Lukában, New Yorkban, Banffban és Dalcrombie-ban rendezett első kiállítási ciklust követően A vizuális ütköztető folytatja útját, amelynek következő állomásai Budapest, Pozsony, Bécs, majd Isztambul lesz.
2011. május 1.-én a franciaországi Nagy Hadronütköztető (LHC) – egy sajtóközlemény tanúsága szerint – felfedezte a régóta kutatott elemi részecskét, a Higgs-bozont, amelyet isteni részecskének is neveznek. Korábban, 2009. november 29-én sok milliárd elemi részecskét ütköztettek nanoszekundumok alatt az LHC-ben, a világ leghatalmasabb részecskegyorsítójában, amely azzal a céllal épült, hogy modellezze az ősrobbanást követő pillanatokat, és új megvilágításba helyezze az ősi univerzumot. Sok ezer tudós dolgozott évtizedeken át ennek az óriási teljesítménynek a létrejöttén mindazok számára, akik a hivatalos tudás megerősítését várják, és akik a jelen paradigmán túlmutató álmokat dédelgetnek. Czegledy Ninát és Marcus Neustettert megihlette és régóta foglalkoztatja az LHC-megaprojekt, ezért elhatározták, hogy létrehoznak egy „vizuális ütköztetőt”, ahol az egyénileg megalkotott képek és benyomások találkoznak egymással.
©Czeglédy Nina & Marcus Neustetter: A vizuális ütköztető
Czeglédy Nina & Marcus Neustetter: A vizuális ütköztető
A valódi ütköztető minden egyes funkciója, így a kutatás, a fejlesztés és a működés is elveken és rendszereken alapul. „ A mi módszerünk – vallja a két művész - ezzel ellentétben spontán, azonnali és szándékosan nélkülöz minden rendszert. Ennek ellenére számos találkozási pont adódik a két projekt között. Az LHC egy hatalmas léptékű tudományos vállalkozás – amely bizonyos értelemben párhuzamba állítható a mi elmélyült érdeklődésünkkel a művészet, a tudomány és a technológia találkozási pontjai iránt. Míg a tudomány terén ajánlott analitikus pontossággal építeni az alapvető tényekre, a valóságban ezek a kutatások gyakran az ismeretlenre irányulnak, és váratlan felfedezéseket eredményeznek. Munkánk során általános, hogy különös tényekkel dolgozunk és kiszámíthatatlan cél felé haladunk. A tudomány terén a negatív kísérleti eredmény is érvényes elvárás lehet. Ezek a váratlan eredmények, beleértve a szerencsés véletleneket is, gyakran fontos alternatív megoldásokat vagy elméleteket eredményeznek. A kiállításon egymás mellett bemutatott képek sok esetben szokatlan értelmezési lehetőségeket kínálnak fel az előre nem látható ütközések eredményeképpen. A vizuális ütköztető személyes célra történő felhasználásával az olyan mega-projektekről gondolkodunk, mint a valódi LHC, és szokatlan kérdéseket teszünk fel az információk – akár a fotográfiák fényei, akár a protonok – kísérleti célú ütköztetése révén.”





















