Réz András esztéta 2009. március 19-én 17 órakor nyitja meg James Donaldson Urquhart angol festőművész kiállítását a VAM Art&Design Galériában.

James Donaldson Urquhart festőművész 1948 szeptember elsején születtett Glasgow-ban.

1966 szeptembere és 1968 nyara között az Edinburgh-i Képzőművészeti Főiskolára járt.

A korszak generálta okok miatt megszakította tanulmányait egészen 1972-ig, amikor Londonba költözött és a Central School of Art and Design-on, (Holborn, ami jelenleg már összeolvadt a St. Martin’s as Central, St. Martin’s School of Art and Designnal), fejezte be tanulmányait 1975-ben.

Edinburghban tradicionális oktatásban részesült, nevezetesen: a figuratív festészeten volt a hangsúly, kötelező modellrajzolással és anatómia órákkal. A londoni Central Schoolban minden egészen másként volt: semmi sem volt kötelező és a tanulók szinte azt csinálhatták és úgy ahogy akartak. Ez Urquhart-nak nagyon is megfelelt, hisz igen szigorú oktatási háttérrel és ismeretekkel rendelkezett a festészet, a nyomatkészítés, a kerámia és a szobrászat területén és már 4 éve egyedül alkotott, valamint 24 évesen már eléggé kirajzolódott benne, hogy mit akar csinálni. Abban már kétségei voltak, hogy ez a rendszer segített volna az akkori 18 vagy 19 éveseknek, akik úgy gondolták, hogy művészek, csak nem rendelkeztek olyan gyakorlati formai ismeretekkel, legyen az akár absztrakt kompozíció vagy figuratív megjelenítés, ami szükségeltetik egy igazi képzőművészeti főiskolán.

Tinédzserkora közepétől olyan művészek munkái keltették fel az érdeklődését mint Paul Klee és Giacometti, akik a figuratívot és absztraktot elválasztó vonalon mozogtak. Nem másolta ezeket a művészeket és az sem állt szándékában, hogy művei az övékére hasonlítsanak, de a munkáikat átitató szellem és gondolat közelében szeretett volna alkotni, vagyis a részben látható láttatása volt a célja, valami olyan, ami túl van a kézzelfoghatón, vagyis a szemmel látható és a magába foglalt absztrakt keverékét kívánta étrehozni. A művész, folyamatosan keresi annak a módját, hogyan lehet eltörölni az ábrázolás korlátait anélkül, hogy teljesen absztrakt vagy dekoratív legyen, amikor az ecsetvonás és a kép eggyé válik.

Ahogy ő fogalmaz, a kondenzcsíkos képek - az utazást és a máshol levést felidézendő- esetén egy olyan motívum áll a rendelkezésére, amely lehetővé teszi, hogy a színek nyújtotta absztrakt világban kedvére elmerülhet. A ruhás képek szintén hasonló formai lehetőségeket adnak, vagyis a ruha bármilyen színű lehet vagy színkombinációt alkalmazhat, míg a motívum számára legalább is, az ókori görög fej nélküli szobrokra emlékeztet, különösen a Louvre-ban őrzött szamothrakéi Niké szobrára.