A széttorzított noise-gitárhangzást a klasszikus rock and rollal és némi újhullámmal vegyítő dán duó, a Raveonettes fennállása tizedik évfordulóján, tavaly nyáron jelentette meg hetedik, „visszatérő” nagylemezét, az Observatort. Az albumot övező várakozás és meglepetés újra a legkeresettebb kontinentális együttessé tette a Raveonetteset, ami a lemez bemutató turnéján Budapestet is útba ejti és az A38 Hajón tart minden bizonnyal elsöprő lendületű klubkoncertet, az előzenekar Hangmás társaságában.

A rock and roll-mániás dán fiatalember, Sune Rose Wagner valószínűleg élete legrosszabb döntését hozta, amikor a kilencvenes években az USA-ba ment szerencsét próbálni. Rengeteg helyen megfordult Seattle-től New York-ig, de zeneakaralapítási kísérletei rendre kudarcba fulladtak, így aztán néhány év próbálkozás után szégyenszemre és sikertelenül visszatért Dániába. Nyilván sosem gondolta volna, hogy alig két évvel később már diadalmenetben veszi be az Államokat, egy dán szőkeséggel, Sharin Fooval az oldalán, a vele kettesben alapított Raveonettes frontembereként. Igen, Dániából is lehet karriert csinálni.

Ehhez persze kellett a rendkívül dekoratív, és zeneileg is igencsak képzett Foo, akivel Wagner egészen különös, egyedülálló hangzásvilágot gyúrt össze. A mai napig azonnal felismerhető Raveonettes-stílus fő eleme az ötvenes-hatvanas évek rock and rolljának koszosabbik, „dirty” vonulata, monoton zuhogó dobokkal (mi több, dobgépekkel), visszhangos, kolompoló gitárokkal, sötét hangulatú, Cure-os, újhullámos poppal – mindez nyakon öntve a Jesus and Mary Chain meg a Sonic Youth noise-os, gerjedős hangzásával. A 2002-ben megjelent Whip It On erőteljes hangzásával és hozzá illő retrós borítójával, komor hangulatú, jórészt monokróm klipjeivel nagyon beletalált egy életérzésbe. Olyannyira, hogy a lemezmegjelenés után röviddel a Raveonettes már a CBGB-ben koncertezett, és a Blondie pruducerguruja, Richard Gottehrer is felfedezte magának. A Debbie Harry-kinézetű Sharin és a démonaival küzdő artrocker-imidzst nagyon hitelesen hozó Wagner igazi közönségkedvenc lett.

©The Raveonettes, együttes
11 év óta óta - CSEPPEK.hu.

A „démonival küzdő” kifejezés nem véletlen. A Raveonettes folyamatosan Sune Rose Wagner szenvedélybetegségeinek árnyékában dolgozott, és a duó hiába jelentette meg szinte évente jobbnál jobb nagylemezeit, a kétezres évek végére már sokan arról beszéltek, hogy a Raveonettes elfáradt. A legutóbbi 2011-es lemez már komoly kritkákat kapott, így aztán mindenkit meglepetésként ért, hogy a duó tizedik születésnapjára, 2012 nyarán elkészült Observator koncepciózusabb, dinamikusabb és ütősebb lett, mint amit valaha vártak volna a zenekartól.

A Raveonettes ennek az albumnak európai turnéján ejti útba az A38 Hajót, hogy a lehető leghozzáillőb környezetben, egy klasszikus klubkoncerten mutassa meg, milyen is a noise-zal és rock and rollal kevert baljós popzene.

A magyar színtérről nehéz lett volna hozzáillőbb előzenekart találni a Raveonettesnek, mint a Hangmást. Máig találó első lemezének címe: Funeral party: végtelen éjszakák, szuggesztív színpadi megjelenés, zaj és káosz, amit kimért és merev dallamok váltanak. Szokatlan effektek, sodró dob/basszus ütemek, karcos gitárok és szőnyegszintetizátor. Mindezek tetejében pedig ott vannak az énekes/frontember szlogenszerű szövegei.

A Hangmást nehéz elhelyezni bármilyen zenei kategóriába. Zenéjében felfedezhető a disco-electro-punk hármas, a korai new wave és a garázs-rock is. Első koncertjeiktől kezdve jellemző rá, hogy frenetikus zenéje könnyedén magával ragadja a közönséget.