A Futurspektiv fesztivál keretében megrendezett „Vérité exposée – az emlékezetről” című kiállításon szereplő művek olyan témák mentén kapcsolódnak egymáshoz, mint az emlékezet fragmentumai, az újrajátszás (re-enactment) stratégiája a történelem és emlékezet vonatkozásában, különbözés és ismétlődés, helyzetek és események újrateremtése.

A kiállítás címe Torfs Vérité exposée (Kiállított igazság, 2006) című, 24 printből álló munkájára utal. A printek mindegyikén más-más szögben vetül a sötét háttérbe az eltorzított négyzet formájában megjelenő fény, melynek közepén egy szó olvasható: Vérité (igazság).

Az egyik kiállító Ana Torfs Anatomy (Anatómia, 2006) című munkája egy 1919-es berlini per, a”Dr. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilkolásának ügyében folytatott eljárás” részletes vizsgálatán alapul. A teljes egészében soha nem publikált per anyagából kiválasztott vallomásokból alkotta a „Tragédia két felvonásban” című irodalmi művét, amely egy nagyméretű, fekete-fehér diavetítés és két, monitoron futó videó mellett a kétértelmű Anatomy címet viselő installáció részét képezi. A videókon fiatal, mai ruházatot viselő német színészek „adják elő” a vallomásokat. Ezek a felvételek a vád és a védelem 25 tanújának szempontjából beszélik el Luxemburg és Liebknecht meggyilkolásának történetét. Torfs rövid jelenetekre vágta az ügyiratot, hogy – a narratíva viszonylagosságát hangsúlyozandó – ugyanannak az eseménynek a részleteit különböző szemszögekből elbeszélő „történetet” alkosson. A vallomások németül hangzanak el, de közéjük vegyül a „valós idejű” angol szinkrontolmácsolás – még egy nyelv, a szó konkrét és elvont értelmében. Az Anatomy-ban Torfs a nyelvet és a tartalmat egyaránt boncolgatja.

A videofelvételek absztrakt vizuális ellenpontja a hang nélküli, nagyméretű diavetítés. A képek történelmi környezetben, a berlini Anatomisches Theaterben, a Charité kórház anatómiai előadótermében készültek, négy generáció 17 jól ismert színészével, akik közül a legfiatalabb 25, a legidősebb 80 éves. A fotók többféle olvasatot engednek: mindenekelőtt görög kórusra asszociálhatunk, de a díszlet és a beállítás utalhat egy tárgyalás valódi közönségére is, „ránk”, a szemtanúkra, akik előtt ott hever „a nyugati történelem vérző teste”. Az Anatomisches Theater aurája színpadra, görög színházra és bírósági teremre egyaránt emlékeztető enteriőr, ami kiemeli a képek szuggesztív hatását, egyszersmind tükrözi Torfs művészi megközelítésmódját: mintha szikével vágna a történeti szövegtestbe, hogy az analízis során megmutathassa, mennyire kilátástalan feladat megtalálni az igazságot.

További kiállító művészek: Sven Augustijnen, David Claerbout és Els Vanden Meersch