Április 23-tól május 23-ig látható Nemes Csaba legújabb festményeit bemutató Puhányok - Mindennap56 című kiállítása a Knoll Galériában.

Az utóbbi időszak politikai változásaiból származó feszültség  hétköznapi létre gyakorolt hatása jelenik meg Nemes Csaba legújabb munkáiban, nyilvános tér és reprezentáció, ill. szerepvállalás és média komplex viszonyát megmutatva. A médiából származó romantikus kliséken alapulnak Puhányok c. videofilmje szereplőinek tettei és léte is. Ám amellett, hogy a korábban népszerű Tenkes kapitánya c. tv-filmsorozat főhőse nyomán választ fedőnevet egyikük, önbíráskodó akcióik során is jelmezt viselnek. „Hőstett“-ük is egy riport keretében elevenedik meg, s itt általános attitüdjük is megmutatkozik. Akcióik - bár jól tervezettek - mégis esetlegesek abban az értelemben, hogy nincs mögöttük átfogó ideológia, s saját maguk számára kockázatmentes szerepjátékok során valósulnak meg, amelynek következményeivel nem sokat törődnek. Színjátékaiknak persze vannak valós kárvallottjai, míg ők többnyire egymásnak és a kamerának pózolnak, s az internet nyilvánossága számára nem egyszerűen dokumentálják a történteket, hanem alapvetően az ottani megjelenés „követelmény“-ét figyelembe véve örökítik meg, s hajtják végre „heroikus“ tetteiket.

Nemes festményeinek is a társadalmi-politikai kérdéseket felvető épületek, helyszínek a témái, szereplőik pedig a nyilvános tér hétköznapi „hős“-ei: a 2006 ősze óta lassan megszokottá váló zászlós figurák, vagy a tüntetések más szereplői. Köztér és médiatér kölcsönhatását különösen a "Mindennap56" című festmény-sorozata mutatja, amelyhez a budapesti Kazinczy utcában látott – ám a város több más pontján is megjelenő – graffiti-idézetet választott címül. Olyan jeleneteket ábrázol, amelyekben a tüntetéseken használt „nemzeti“ identitás-jelek mindennapi használati tárgyakként jelennek meg. Ám ugyanezek a - híradókban és a nyomtatott sajtóban később viszont látott - jelkép-értékű tárgyak épp a média közvetítésével válnak egyre népszerűbbekké az utcát mintegy színpadként használó, szerepüket a nyilvános térben így megmutatni szándékozók között, akik különös eszközeikkel valószínűtlennek tűnő, szinte látomásszerű helyzeteket hoznak létre. Az itt és most a nyilvánosság különböző szintjeit és egymásra hatásukat megmutató eseményeken túl Nemes Csaba a szocialista múltban történtek, s az akkor a nyilvánosság elől elzárt terek iránti érdeklődésével viszont a kollektív emlékezet szintjén korábban is, ma is fontos helyszíneket, történéseket idéz fel.