60. Élő MúzeumCafé a Magyar Nemzeti Galériában.

1917-ben Marcel Duchamp a Független Művészek Társasága New York-i kiállítására beadta Forrás című művét. Az alkotást a zsűri elutasította, az eredeti darab elveszett. 1964-ben a Duchamp nyolc darab másolatot készített a műből. Ezek egyikét 1999-ben a Sotheby’s New York-i árverésén 1.762.500 dollárért (kereken 470 millió forint) vette meg egy műgyűjtő. 2004 decemberében egy felmérés során ötszáz brit művész, művészettörténész, múzeumi kurátor, kritikus és galériatulajdonos a modern művészetre a legnagyobb hatást gyakorolt alkotásként a Forrást szavazta az első helyre. A mű egy példánya most a Nemzeti Galéria Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí című kiállításában Budapesten látható.

A Forrás nem más, mint egy gyárilag előállított tömegtermék, egy porcelán piszoár.

Mitől művészet ez? – merülhet fel a kérdés (és merül is fel nyilván sokakban). A kiállítás – és az Átrendezett valóság. Alkotói stratégiák a magyar művészetben a dada és a szürrealizmus vonzásában című „iker-tárlat” – zárónapján többek között erre a kérdésre is keressük a választ meghívott vendégeinkkel.

A beszélgetés résztvevői:
Kumin Mónika, Százados László és Kolozsváry Marianna művészettörténészek, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai, a kiállítások kurátorai, valamint Kappanyos András irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályának vezetője, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének docense, avantgárd-kutató.
A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.
A beszélgetést szokás szerint rögzítik, és az a későbbiekben az interneten megtekinthető lesz a weboldalon.