A filmbeli angol tanár megérkezik az iskola épülete elé, kissé szerencsétlennek tűnik, s ha az ember nincs képben, akkor furcsa lehet a kerítésről graffitit mosó ember, a bejárati kapu előtti fegyveres őrök – no és a robbanás, ami nem is olyan messze van, nemcsak a hangját halljuk, de a füstoszlopot is láthatjuk.
Csak az egészen őrült és/vagy a beteljesületlen szerelmek szoktak efféle egyetértésben végződni: egyetértésben azzal, hogy a világ, amelyben születtek, nem normális.
Ez a kulcsszó pedig eléggé relatív dolog: mindegy, hogy könyvadaptáció, vagy saját kútfőből jött forgatókönyv diktálja, hogy legyél normális: valahogy sokkal egyszerűbb megjeleníteni, ha nem vagy az.
