Megkezdődött Szabó Márton István első nagyjátékfilmje, a Zajkapitány 23 napos forgatása. A jeleneteket többek között olyan ikonikus budapesti helyszíneken rögzítik, mint az A38 hajó és a Turbina. Az abszurd humorú vígjáték egy „időskori” felnövés történet, melyben egy, a rég elvesztett fiatalságához ragaszkodó, hetvenes éveiben járó DJ kénytelen szembenézni azzal, hogy hamarosan meg fog süketülni. A Zajkapitány miközben bevezeti a nézőt a budapesti alternatív zenei világba, a generációk közötti kapcsolódásról is beszél.
Elkiabálnám, ha dallamos zenével vagy ütős track-listával próbálnék bárkit is a Zajháborítókra csábítani, még akkor is, ha az alkotók valóban halhatatlan (azaz örökkévaló) és sokszor hallhatatlan (azaz néma) impulzusokkal operálnak (és tényleg operálnak). A film így is nézhető, de az egyetlen eredeti ötlet (és főpoén) már az előzetesben lelövődik, így az érdeklődést csak a szerelmi szál tarthatja fönn, ami lehet, hogy kevés.
