A Variety megkérdezte a tavalyi év legmeghatározóbb rendezőit a kedvenc 2025-ös filmjükről, Paul Thomas Anderson, az Egyik csata a másik után rendezője Joachim Trier cannes-i nagydíjas filmjét méltatta. A film január 1-től látható a hazai mozikban.
A Boney M. a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb és legmenőbb popzenekara volt. Frank Farian, az együttes zenei producere mégsem boldog, mert Amerikát nem sikerült meghódítaniuk. Ezért egy új projektben kezd gondolkodni, egy kétfős fiúbandával, akiket nem a tehetségükkel, hanem marketinggel akar a csúcsra juttatni. Pilatus és Morvan két tehetséges táncos a nyolcvanas években, akik éhezik a sikert és csillogást. Farian segítségével az évtized legnagyobb popszenzációivá válnak. Megszületett a tiniszenzáció Milli Vanilli. Négy világslágerükkel felültek a popzene trónjára, a Girl You Know It’s True, a Baby Don’t Forget My Number, a Blame It on the Rain és a Girl I’m Gonna Miss You világslágerek. Pilatus az új Elvisnek nevezte magát és tehetségesebbnek tartották magukat, mint Bob Dylan és a Beatles. Ám a zeneszakma és a rajongók nem is sejtették, hogy a duó nem maga énekel, csak tátognak a dalokra. Egy tévében élőben közvetített koncerten aztán egyszer csak leállt a playback… és a helyzetük tarthatatlanná vált. Kirobbanóban volt az évszázad zenei botránya.
A Milli Vanilli világszerte meghódította a tinédzsereket a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. Csak az Egyesült Államokban több mint 6 millió példányban adták el a lemezüket, bemutatkozó albumuk hatszoros platinalemez lett. A duó eközben nem tudott énekelni, zenei producerük eleve tátogásra kérte fel a két férfit. Hogy globális jelenséggé váltak, arra vélhetően senki sem számított. Bukásuk ezért annál nagyobb volt, megrendítve a teljes zeneipart.




















