Maurice Ravel (1875-1937) zeneszerző 150 évvel ezelőtt, 1875. március 7-én született. E jeles évfordulón a MÁV Szimfonikus Zenekar az ő emléke előtt tiszteleg a Zeneakadémián. 

A hangversenyen Ravel Lúdanyó meséi varázslatos hangképei és Muszorgszkij-Ravel, Egy kiállítás képei című felkavaró, mozgalmas tablói között megszólal a napra pontosan százötven éve született francia zeneszerző G-dúr zongoraversenye is, a komponista egyik legegyénibb, megbecsült interpretátora, a kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Ránki Dezső előadásában. A MÁV Szimfonikus Zenekart a brácsaművészként ismert Maxim Rysanov vezényli, akit egyre gyakrabban láthatunk a karmesteri pulpituson is. 

Ravel már tizenévesen komponált, majd 1889-ben a párizsi Konzervatórium hallgatója lett. Legkedveltebb tanára és pártfogója Gabriel Fauré zeneszerző volt. Kedvenc költői között volt Mallarmé, Poe és Baudelaire, a zenében  pedig Schumann, Liszt, Chopin és Weber stílusát kedvelte, de később Mozart  lett a példaképe.

Maurice Ravel a XX. század zenéjének egyik legjelentősebb alkotója volt, akinek hatása — tanítványai és követői révén — lépten-nyomon felbukkan az utána következő évtizedek zenéjében. Fiatal évei alatt zajlott le a festészet nagy forradalma, hódított az impresszionizmus, minden addiginál fontosabbá vált a szín, a színek keverése, új színek előállítása. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a zenében is, a színek iránti rendkívüli érzék a legszembetűnőbb vonása Ravel zenéjének is. Zeneszerzői arculatának jellemzői közül feltétlenül ki kell emelni, hogy nála nagyobb művésze a zenekari hangszerelésnek kevés van az egyetemes zenetörténetben. 

A zeneszerző utolsó koncertturnéja során Budapestre is eljutott, 1932-ben. A hangverseny a Pesti Vigadóban volt, melynek műsorán a világhírűvé vált Boléro, a Couperin sírja, az Egy kiállítás képei, és a G-dúr zongoraverseny, valamint a La Valse hangzott el. 

A jubileumi emlékkoncert közreműködői: 

Ránki Dezső zongoraművész

1951-ben született, 10 éves korában zongorázott először nyilvánosság előtt. Zongoratanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Máthé Kláránál, majd 1969-1973-ig a Zeneakadémia legendás zongorista osztályában, Kadosa Pál és Rados Ferenc, a 2025. február 25-én elhunyt Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas zongoraművész, a Zeneakadémia korszakos oktatója volt.  1969-ben I. díjat nyert a Zwickau-i Nemzetközi Schumann Zongoraversenyen, ezzel indult páratlan szólistakarrierje. 1973-tól 79-ig tanított a budapesti Zeneakadémián és közben koncertezett. A Berlini Filharmonikusok, a Lipcsei Gewandhaus Zenekar, az NHK Tokyo, az Amsterdami Concertgebouw és sok más híres zenekar szólistája volt, vendégszerepelt a világ szinte minden országában. Olyan karmesterek vezénylete alatt játszott, mint Solti György, Végh Sándor, Lorin Maazel, Zubin Mehta és sokan mások. 1972-ben elnyerte a párizsi Charles Cros Akadémia hanglemeznagydíját. A világ legnagyobb hanglemezkiadói készítettek vele számtalan lemezfelvételt. Saját nyilvántartása szerint eddig több, mint 3000 koncertet adott, szólóesteket, illetve versenyműveket zenekarokkal. Különösen kedvelt területe a kamarazenélés: szonátaestek más hangszeresekkel, kamaraegyüttesekkel, de leginkább a négykezes, vagy két-zongorás koncertek zongoraművész feleségével, Klukon Edittel. Ezek sorában kiemelkedtek Olivier Messiaen nálunk alig ismert művei, illetve Liszt Via Crucis c. alkotásának bemutatása.

Kitüntetései: Liszt Ferenc díj (1973), Kossuth díj (1978, 2008), Érdemes - és Kiváló Művész, Bartók Béla-Pásztory Ditta díj (1988), Budapest Díszpolgára, Prima Primissima Díj, Magyar Köztársasági Érdemrend, Magyar Művészetért díj. A Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Maxim Rysanov karmester

Ukrajnában született 1978-ban. Zenetanulmányait hazájában kezdte, majd Londonban a Guildhall School of Music and Drama nevű művészeti egyetemen folytatta, és 2000-ben itt szerezte meg brácsaművész diplomáját, valamint a híres intézmény arany medálját. Brácsaművészi sikerei nyomán 30 éves korában a Gramophone című nemzetközi szakfolyóirat az év fiatal művészének választotta. Vendégszerepelt a világ számos országában, közben pedig karmesteri tanulmányokat is folytatott olyan sikerrel, hogy rangos európai zenekarok egész sora hívta meg vendégkarmesterként: Moszkva, Milano, Basel, Madrid, a Londoni Mozart Zenekar, Kiev, Riga, Vilnius, Tallin és több magyar zenekar is. Magyarországhoz fűződő kapcsolatát még szorosabbá teszi az a körülmény, hogy felesége Kokas Dóra gordonkaművész, akivel a londoni egyetemen ismerkedett meg.