Bukta Norbert kiállítása az Óbudai Kulturális Központban.

Az epifánia kifejezés a keresztény teológiában Isten megjelenését, megtestesülését jelenti az emberi testben. Arra utal, hogy Jézusban Isten jelent meg az emberek számára, és azokat a pillanatokat nevezi így az evangéliumokban, ahol Krisztus Istenként nyilatkozik meg. A Jézus Krisztusi testben az Isten és az Ember együttes jelenlétét, az isteni és az emberi természet egyetlen személyben való egyesülését is jelenti.

Bukta Norbert munkáiban az epifánia az emberi test felmagasztalásának gondolatát ragadja meg, arról szól, hogy a jézusi létben az ember, az emberi test méltóvá vált az isteni természet befogadására. Ezt fogalmazza meg az a régi gondolat, hogy az emberi test templom, a bennünk élő Isten temploma. Bukta – és alkotótársainak – munkáiban az emberi test nem a művészetben hagyományos formájában jelenik meg, nem aktként, vagy legalább egész alakos figuraként, nem a fizikailag látható és a hagyományos világi szépség képviselőjeként szerepel. Hatalmas méretű testein nem látunk formás testrészeket, még csak a klasszikus emberi alak vonalai sem rajzolódnak ki. A figuráknak – ha egyáltalán ez a megnevezés használható az alakjaira – nincsen nemük, arcuk, kidolgozott végtagjaik vagy elkülöníthető testrészeik.

Bukta testeinek szentségét, a bennük megvalósuló isteni jelenléthez való jogot, az ember lehetőségét arra, hogy a Szentet ebbe a fizikai, materialista létezésbe befogadja, és akár akaratlanul magából sugározza – a festészet szépségének nyelve hordozza. A gesztus- és örömfestészet érzékiségében, és nem a formák érzékiségében rejlik a testek esztétikája. Az őrületes színvilág és a monokróm festés kontrasztja, a hatalmas ecsetnyomok és a sziluett-jellegű megfogalmazás ellentéte, a ragasztott és tépett felület-játék, azaz az építő kollázs és a romboló dekollázs technikák együttes megjelenése, a pop-os jellemzők és a mély tematika kettőssége jellemzi a festményeket. Az organikus, szabad festészet és a geometrikus kötött vonalrendszer kontrasztja szintén kettébontja az alakokat. Bukta az egymásnak ellentmondó festészeti jellemzők és technikák szembeállításával, azok állandó egységével és ellentétével fogalmazza meg a test epifániáját: a profán és a szent létezésünk közti örök egység és szabad választás állapotát, és a halandó emberben megnyilatkozó Kimondhatatlan Nevű megpillantásának és megörökítésének csodálatos élményét. (Garami Gréta művészettörténész)

A kiállítás az Ars Sacra Fesztivál keretében 2018. szeptember 14. – október 5.-ig látogatható.