Bemutató március 1-én, 45 év után állítja újra színpadra az Újszínház.

Katona Imre darabja a múlt rendszerben született. A formabontó és korszakalkotó darab akkoriban hatalmas sikert aratott. A rendező maga a szerző, aki művével a jelenkor emberének is szeretne görbe tükröt tartani. A szólásokból és közmondásokból összeépülő történet szereplői bohócok. Nem véletlenül.
A magyar nyelv lenyűgöző gazdagságát bizonyítja Katona Imre különleges darabja, melyet kizárólag szólásokból, közmondásokból alkotott a szerző. A meghökkentő alapötletből mesterien bontakozik ki az emberi típustörténet, melyet az ókori komédiaköltő, Arisztophanész darabját vette alapul: a földi lét korlátaival és bajaival szembesülő Pityi és Palkó felépíti a levegőben az ideális államot. A madarak világában az emberek azonban éppúgy élnek és visszaélnek a hatalmukkal, mint a földi társadalmak vezetői: átveszik a többiek felett az irányítást.

A stúdiószínpad cirkuszi poronddá alakul, a színészekből bohócok lesznek, az összefüggő szöveg helyett éles elmével egymáshoz illesztett szójátékok sora hangzik el. A látvány nem csak a cirkuszi élményt idézi meg pontosan, tökéletesen egyezik az ókori görög színpad felépítésével is: az előtérben a körszínpad, vagyis az orchestra, a háttérben pedig a szögletes szkéné, a kiszolgáló kulissza rész. Mindez nem véletlen, a bohócok már az ókori színház idejében feltűntek, a középkori darabokban, és az Erzsébet királynő korabeli Anglia színházának is állandó szereplői voltak, később a Commedia dell’ arte közkedvelt figurái lettek. Ilyen például  Pierrot (a reménytelen szerelmes), Harlequin (a buta, de leleményes és vidám parasztfiú) és Columbine (a női figura). Ezek a bohóc alakok  - bár más néven nevezve - természetesen a Madarak előadásának is jellemző karakterei, mind küllemben, mind jellemben tökéletesen hozva az általuk képviselt embertípus karikírozott figuráját. A nyelvi bravúrokból megalkotott darab során a némajátéknak is fontos szerep jut. Katona Imre ízekre szedte ezeket a jeleneteket és mozdulatról mozdulatra, mérhetetlen precizitással dolgozta ki őket, hogy tökéletes legyen a bohócok játéka.
A bohócok pedig nem csak a bukfenceket hányják, hanem a szójátékokat is. Az eredmény egy nagyon is komoly bohócjáték. Ha figyelembe vesszük, hogy a bohócok minden történelmi korban az igazság cenzúrálatlan szócsöveként nyíltan kimondhatták azt is, amiről nem volt szabad vagy illendő beszélni - így állítatva görbe tükröt az aktuális problémákról a társadalomnak - biztosak lehetünk benne, hogy az ókorban született típustörténet a mai kor emberére is érvényesíthető társadalomkritikát fogalmaz meg. Az író - rendező nem elméleti színházat szeretne csinálni, az előadással a néző érzelmeire igyekszik hatni. Emiatt a látvány mellett a mozgás is meghatározó része a darab felépülésének.

Szelőczey Dóra átgondolt és nagyszerű koreográfiájának köszönhetően a mozdulatok egy összetett jelképrendszerré állnak össze, mely akaratlanul felidézi múlt történelmi korszakát, például a kommunizmusra oly jellemző menetelő, az adott eszmét éltető tömegek emlékét.
Ugyanazok a szavak és gesztusok azonban más gondolatokat indítanak el a ma emberében, mint 45 évvel ezelőtt, amikor a darab megszületett és amikor néhány előadás után az akkori rendszer betiltotta. Az eredmény egy olyan előadás lesz, mely pillanatról pillanatra lebilincseli és érzelmi viharba sodorja majd a nézőt.
Katona Imre: Madarak
Pityi: Vass György
Palkó: Timkó Eszter
Pityóka: Beszterczey Attila
Móka: Nagy Zoltán
Samu: Báhner Péter
Pitypalaty: Kéner Gabi
Lulu: Bátyai Éva
Huhu: Orosz Csenge
Díszlet és jelmez: Húros Annamária
Asszisztens: Szelőczey Dóra
Rendező: Katona Imre
További előadások: március 3., 20., 26. 19:00