10 történelmi érdekesség a világ egyik legismertebb metropoliszáról.

London az elmúlt két évezredben túlélt inváziókat, járványokat, pusztító tüzeket, és az egykor mocsaras lápból a világ egyik legbefolyásosabb városa lett. Kalandos múltjáról négyrészes sorozatot forgatott az ismert író, történész Dan Jones London: 2000 évnyi történelem címmel, amely 2020. február 9-én 21 órától mutatkozik be a Viasat Historyn.

Íme innen tíz, kevésbé ismert érdekesség!

1. Kétezer évvel ezelőtt még csak egy óriási láp volt. A Temzét övező mocsaras, szeles vidéket vad törzsek lakták, amelyeket sem a kedvezőtlen időjárási viszonyok, sem külső betolakodók nem riasztottak el.

2. Julius Caesar nem volt képes meghódítani. A római császár i.e. 55-ben szállt partra 25.000 katonával Britanniában, hogy beolvassza azt birodalmába. Az időjárás és a kitartóan védekező helyiek egyaránt kifogtak rajta, és közel 100 évnek kellett eltelnie, mire a visszatérő rómaiak – immáron 40.000 katonával – el tudták foglalni a mai London területét.

3. London a Temze összeszűkülésének köszönheti létét. A telepesek kétezer évvel ezelőtt pontosan ott emeltek hidat, ahol a mai London Bridge áll, mivel a Temze ezen a részen összeszűkült, ráadásul hajózási és kereskedelmi szempontból is ideális volt. A rómaiak egy akkoriban formabontó csörlős hidat emeltek a folyón, aminek az egész birodalomból csodájára jártak.

4. Két évszázadon át szellemváros volt. A Római birodalom bukását követően barbárok dúlták, majd teljesen kiürült, és egészen a 7. századig az enyészeté lett. Ekkor szász hódítók ismét felfedezték a Temzében rejlő kereskedelmi előnyöket, és egy új várost emeltek az egykori Londoniumtól alig 1,5 kilométerre.

5. A bubópestis virágoztatta fel. Az 1348-ban kitört járvány másfél év alatt London lakosságának felével végzett, ugyanakkor a szellősebbé vált város a túlélőknek sokkal jobb életkörülményeket teremtett. Három évtized alatt olyannyira felvirágzott, hogy az utcákat állítólag arannyal burkolták be.

6. VIII. Henrik rémuralmának az egyház londoni hívei látták legnagyobb kárát. A hatalomvágyó királynak bökte a szemét, hogy Thomas Wolsey bíboros hozzá hasonló fényűző életet élt. Amikor Wolsey nem tudta elérni, hogy a pápa kimondja a királyi pár válását (hogy Henrik feleségül vehesse szeretőjét, Boleyn Annát), az uralkodó árulással vádolta meg őt, londoni lakhelyét pedig elfoglalta (itt épült később a Whitehall-palota). Ezt követően módszeresen sajátította ki az egyház birtokait, aki pedig ellenállt, azt felakasztotta és felnégyelte, vagy a Towerbe vetette, hogy ott haljon éhen.

7. A tűzvész egy kis pékségből indult. 1666-ban a város 80%-a porrá égett, a tűz egy péküzemben kapott lángra. Az erős szélben gyorsan terjedt: öt nap alatt 13.000 ház és 87 templom vált a tűz martalékává.

8. A tűzvész nyomán jöttek létre a varjútanyák. Ugyan London java 10 év alatt újjáépült és számos impozáns épület jelent meg a városképen, a lepusztult körzetek nyomornegyediben gyakorta 50-90 ember is összezsúfolódott egy-egy düledező házban. Ezeket a házakat varjútanyáknak hívták abból kiindulva, hogy ezen madarak népes és zajos rajai is hasonló helyeken fészkeltek.

9. A londoniak között sokkal népszerűbb volt a gin, mint a sör. A növekedő nyomor miatt egyre többen nyúltak a palackhoz. Londonban rengeteg ginfőzde üzemelt, ezért ez volt a legnépszerűbb, egyben a legolcsóbb ital is: akár egy pennyért is lerészegedhettek az emberek. Egy feljegyzés szerint 1735-ben összesen 23 millió liter gin fogyott, azaz egy felnőttre napi három deci jutott!

10. Egy időben akár száraz lábbal is át lehetett kelni a Temzén. Miközben London egyik vége nyomorgott, a másik – a West End – hihetetlenül felvirágzott, világkereskedelmi központtá vált, és ennek forgalmát a Temze alig bírta el. Egymást érték a hajók: nem ritkán egyszerre 1500 horgonyozott le rajta (500 befogadására volt alkalmas…), széltében-hosszában eltorlaszolva a folyót.