Búcsúztatjuk íróink bútorait.

Február végén zárul a Magukra maradt bútorok című kiállítás, amely eddig jórészt ismeretlen írói bútorokat, fotókat és hozzájuk kapcsolódó írásokat mutat be.

Vajon mit árul el hajdani tulajdonosáról egy-egy bútor vagy szobabelső? Eltávolíthatja-e a restaurátor Ottlik Géza asztaláról a tintafoltot vagy Lázár Ervin székének szakadását? A múzeumba került használati tárgyak, többé már nem csak asztalok és székek, hanem relikviák, amelyek történeteket hívnak elő és megidézik egykori tulajdonosaikat. Valóban magukra maradtak ezek a bútorok?

A finisszázsra felkértek öt kortárs írót, hogy fogadjanak örökbe a kiállítás tárgyai közül egy-egy számukra fontos darabot. Vizsgálják meg rajta a szakadásokat, karcolásokat és tisztelegve a bútorok egykori tulajdonosaik előtt, idézzenek meg történeteket. Február 28-án 18 órától Fehér Boldizsár, Mán-Várhegyi Réka, Márton László, Regős Mátyás és Szaniszló Judit olvassák fel szövegeiket, amelyeket a kiállítás egy-egy tárgya ihletett.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Relikviatára magyar írók és költők személyes tárgyait őrzi, köztük több mint háromszáz bútort. A gyűjteményezés a szerzői hagyatékok mellett kiterjed szerkesztőségek berendezési tárgyaira, esetenként az írók családtagjainak, múzsáinak bútoraira is.

A relikviabútorok irodalomtörténeti értéke abban áll, hogy íróink, költőink tárgyi környezetét képezték: magukon viselik egykori tulajdonosuk élettörténetét, vallanak anyagi helyzetéről, olykor a szerző stílusát is tükrözik. Felbukkannak az írók naplóiban, leveleiben, de többen verset, sőt novellaciklust is szenteltek berendezési tárgyaiknak.

A bútorok ajándékozás vagy vásárlás útján, igazoló dokumentumok kíséretében kerülnek a múzeum gyűjteményébe, ahol a korábbi használati tárgyak múzeumi tárggyá minősülnek át. Szükség esetén tisztítjuk, restauráljuk, majd speciális körülmények között – meghatározott hőmérsékletű és páratartalmú raktárakban – őrizzük tovább őket. Nyilvántartásba kerülnek, kutathatók lesznek, alkalmanként pedig új kontextusban új jelentéssel felruházva kiállítási tárggyá válnak. 

A felsorolás teljességének igénye nélkül: Ady Endre, Déry Tibor, Faludy György, Kaffka Margit, Mészöly Miklós, Petőfi Sándor, Szerb Antal és Tamás Áron magára maradt bútorai a PIM-ben.

Kányádi Sándor: Tárgyak

A tárgyak lassan fölveszik

vonásaink, szokásaink.

Hozzánk lényegül ágy és asztal,

bensőnket őrzi, kitapasztal.

Kanál, pohár, villa és csésze

lesz az embernek alkatrésze.

Lassan a testünk oda fárad,

hogy a szék tekint bútorának.

Képek, lemezek, könyvek, szobrok,

féltve őrzött, meghervadt csokrok

szövetkeznek a fallal, s végül

a négy fal, lopva, belénk épül.

Elorozzák tőlünk a vágyat,

megunnak, később ki nem állnak,

zsigereinkkel összejátszva

juttatnak majd egyszál deszkára.

(1967)