Január 24-én 100. előadásához érkezett a Tévedések Vígjátéka a Vígszínház előadásában.

William Shakespeare-t divat feldolgozni. A Vígszínháznak idén kettő is jutott belőle.
Mai köntösbe bujtatni egy középkori darabot izgalmas feladat, Shakespeare-nek megfelelni pedig kihívás. Ha Shakespeare-i drámáról van szó mindenképp, ha vígjátékról, akkor lehet kicsit lazábbnak lenni és elvonatkoztatni.
Nem tudom miért, de mostanában minden darabban divat a videó plusz projektoros kivetítés, az öltönyös üzletember és a szürreális kinézet. Az hogy nyomasztónak érezzem, hogy színházban ülök és minden szürke legyen. Egy drámánál ez világos, de egy vígjátéknál maximum az éles kontrasztok miatt indokolt.

Ülök a színházban és Hegedűs D. Géza játéka próbál elrepíteni egy képzeletbeli világba, egy történetet mesél. Csak ne idegesítene annyira az őt kamerázó figura. Nem baj, úgyis szemüveges vagyok, legalább jól látom a színész arcát.

A történet egyszerű. Adott két-két iker akik kiskorukban elvesztették egymást. Nem a két egyforma maradt együtt, így elindulnak, hogy mindkettő megtalálja hasonmását. Amikor egymásra találnak egy városban furcsa helyzet alakul ki, mert összekeverik őket. Hirtelen az egyiknek felesége, a másiknak pedig egy konyhalány barátnője lesz. Persze a fiúk kissé nehéz felfogásúak, ezért csak a darab végén jönnek rá, hogy pont azzal a két alakkal keverték össze őket, akiket éppen kerestek.

Az előadás előnyére váljon, hogy aki, nem ismeri Shakespeare darabjait, annak jó bevezető ez az előre jól megrágott, mai nyelvere lefordított, néhol kissé túljátszott, könnyen emészthető (és sajnos felejthető) darab.

Persze az is kérdés kinek készült. Negyveneseknek vicces, 20-asoknak már kissé érthetetlen, miért akarják a nem fiatalok megmutatni, hogy mi az ami most menő a fiataloknál. Miért néz ki úgy Pindroch Csaba, mint egy idétlen kisiskolás, vagy miért próbálnak hipp-hopp és rapper betéteket erőltetni egy Shakespeare-i vígjátékba.

A klasszikus színészek Hegyi Barbara, Hegedüs D. Géza, Venczel Vera hozzák a tőlük várható színvonalat. A főszerepet kapó Pindroch Csaba néhol már nevetségesen gyenge színészi játéka viszont erősen lehúzza a darab élvezhetőségét.

100. adás révén a színház egy kedves meglepetéssel is készült. A darab végén Eszenyi Enikő színházigazgató kisorsolt a nézők közül az ülőhelyek alapján egy nyertest, akit megajándékoztak egy színházi látcsővel és egy Vígszínház naptárral. Megjegyzem, igazán adhattak volna mellé egy Vígszínház bérletet, hogy legyen mit látcsövezni.