A hatályba lépett újabb járványügyi szigorítások értelmében a közeljövőben a MÁV Zenekar egyetlen koncerten sem tud sajnos nézőket fogadni.

Megkísérelik mégis eljuttatni Önökhöz hétről hétre az élményt, egyelőre coviddal összefüggő technikai nehézség miatt csak egy kamerás, később több kamerás, koncertfilmszerű élő közvetítés formájában.

2020. november 19. csütörtök 19:00

Műsor

Mozart: Figaro házassága - nyitány

Beethoven: Hegedűverseny

Mozart: Esz-dúr szimfónia K. 543

Közreműködik: Andrej Baranov (hegedű)

Vezényel: Farkas Róbert

Ide kattintva meghallgatható a koncert.

Mozart: Figaro házassága

1786. május 1-jén mutatták be a bécsi Burgtheater-ben Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) Figaro házassága című operáját. A bemutató nem aratott egyértelmű sikert, az udvart sértette az arisztokrácia álszentségét, romlottságát kipellengérező történet, a zene túl eredeti volt a bécsi közönség felszínes ízléséhez képest. A következő év elején Prágában is bemutatták az operát, ott fényes sikert aratott és ennek alapján új operát is rendeltek tőle, a Don Giovanni-t. Az opera nyitánya nem ahhoz a nyitány-típushoz tartozik, mely előre bemutatja az opera egyes dallamait. Ez az előjáték hangulatilag vezeti be a cselekményt: gyors, szikrázóan szellemes, vidám. Főtémája, amit mély fekvésben játszó vonósok és a fagottok szólaltatnak meg, folyondárszerűen kígyózik, akár az intrika és cselszövés, mely a menyegzőre készülő grófi inas és komorna örömteli serénykedését körülfonja.

Beethoven: Hegedűverseny

A hegedűverseny műfaját Vivaldi „találta fel” száz évvel Ludwig van Beethoven (1770-1827) előtt. A műfaj története Mozart remek hegedűversenyeivel folytatódik, de a csúcs kétségkívül Beethoven alkotása, amely mindmáig felülmúlhatatlan minta és ideál későbbi korok zeneszerzői számára, és amelynek hatása tisztán kimutatható Mendelssohn, Csajkovszkij, Brahms, sőt még Bartók hegedűversenyeiben is. Ebben a darabban a zenekar nem kíséri a szólistát, a hegedű pedig nem csupán virtuózan variálja a zenekarban bemutatott témákat, hanem egymást kiegészítő, egymás hatását erősítő partnerek egy grandiózus szimfonikus kompozícióban.

A Hegedűverseny bemutató előadása 1806. december 23-án volt a Theater an der Wienben, Beethoven barátja, Franz Clement játszotta a hegedűszólót. Az előadásnak nem volt sikere, a kor hegedűsei valószínűleg túl nehéznek találták a darabot, ezért évtizedekig nem adták elő. Ennek a műnek (mint oly sok más remekműnek) a „feltámasztása” is Mendelssohn érdeme: sok évvel Beethoven halála után ő bányászta elő és mutatta be újra 1844-ben, a Londoni Filharmóniai Társaság zenekarával. Magyar szívünket megdobogtathatja, hogy a hangverseny szólistája az akkor 12 esztendős (!) Joachim József volt. A Hegedűverseny azóta töretlen népszerűségnek örvend.

Mozart: Esz-dúr szimfónia

Mozart korában a szimfónia műfaja nem kapta még meg azt a kiemelkedő fontosságot, amit Beethoventől kezdve tapasztalhatunk. Első, szimfóniának nevezett művét 1764-ben, nyolc esztendős korában írta és azután egész életét végigkísérte a műfaj. Negyvennél több szimfóniát írt, köztük olyan remekműveket, mint a „kis" g-moll, Haffner, Linzi, Prágai. A sorból magasan kiemelkedik az 1788 nyarán, bámulatos gyorsasággal alkotott három utolsó szimfónia. (Esz-dúr K.543, g-moll K.550 és C-dúr /Jupiter/ K.551) Mozart életének egyik legsötétebb időszaka ez, pedig nem sokkal előtte mutatták be nagy sikerrel a Figaro házassága és a Don Giovanni című operákat. A gondok, bajok, szomorúságok azonban nem szólalnak meg a zenében, a néhol felcsendülő drámai hang a zene drámája, nem a komponistáé. A három nagy közül az első az Esz-dúr szimfónia.