Pénteken 21 óráig van lehetősége Törőcsik Mari tisztelőinek elhelyezni az emlékezés virágait a Nemzeti Színház főbejáratánál

A Nemzeti Színház emlékműsorral kíván a művésznő nagysága előtt tisztelegni, amint ezt a járványhelyzet lehetővé teszi. Az estet Bérczes László rendezi. A Jászai Mari-díjas alkotó szoros kapcsolatban állt Törőcsik Marival, 2016-ban könyv is született beszélgetéseikből.

„Azzal a naiv bizonyossággal és megingathatatlan hittel vállalom ezt a megtisztelő felkérést, hogy ez az esemény minden magyar színházszerető ember közös gyásza. Mindannyiunk számára Mari a példa: embersége, nagyvonalúsága és a hétköznapokon felülemelkedő egyszerűsége és méltósága, azt remélem, megemel bennünket is, hogy erre az estére béke költözzön a szívünkbe. Mindent megteszek azért, hogy Törőcsik Marihoz méltó legyen ez a fájdalmas, ünnepi búcsúzás.” – fogalmaz Bérczes László rendező.

Mindazok, akik Törőcsik Marit, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznőt, érdemes és kiváló művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját szerették és tisztelték, akiket feledhetetlen színészi játékával elkápráztatott, akiknek mosolyt csalt az arcára, leróhatják kegyeletüket a Nemzeti Színház Hajóorrában felállított emlékhelyen. Törőcsik Mari kedvence a sárgarózsa volt, ezzel a virággal emlékezhetnek rá.

Törőcsik Mari

(1935. november 23., Pély – 2021. április 16., Szombathely)

A Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas, Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, hogy csak párat említsünk kéttucatnyi elismerése közül. Az 1955-ben készült Körhintától kezdve szerepel filmen, Cannes-ban 1976-ban megkapta a legjobb női alakítás díját a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért, amelyet férje, Maár Gyula rendezett. Számos hazai és külföldi filmfesztiválon kapott elismerést és életműdíjat.

1958 és 1979 között a Nemzeti Színház színésze, az 1979/80-as évadban a győri Kisfaludy Színházban (ma a Győri Nemzeti Színház) játszott és volt művészeti vezető. 1980-tól egy évtizeden át a MAFILM társulatának tagja. 1990-től a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1993 és 1996 között a budapesti Művész Színházat igazgatta. Docensként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja lett.

2008-ban egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, a szíve megállt, kómába esett, de napok után, csodával határos módon tudata, emlékező- és mozgásképessége visszatért. A 2009-es Magyar Filmszemle megnyitóján elmondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!”