Éli könyve - valójában Illés próféta könyve. Hiteles figuraként tűnik fel a Talmudban, Bibliában és a Koránban is. Amennyire meghatározó ember volt Illés a régi világban, annyira fontos Éli ebben az újban. Az iPodot hallgató magányos hős megérkezett a mozikba.

Tök jó kis film. Nem estem úgy hasra tőle, mint Lenin összes műveitől, de mégis csak jól éreztem magam. Világvége utáni hangulat, ember embernek farkasa, picit olyan, mintha a Mad Max-et amerikai profik kezébe adták volna újraforgatásra. Van ez a srác, Éli (Illés), akinek egyszerűen nyugatra KELL mennie. Van neki egy könyve, amiről egy idő után sejtjük, hogy az bizony a Biblia. Nyugatra jutását több minden nehezíti, többek között a főgonosz. Ő is meg akarja szerezni a Bibliát, de ezt persze sosem mondják ki, csak „a könyv”-ként hivatkoznak rá.

Felbukkan egy lány, aki Élihez csapódik, és a többi kalandba már ketten keverednek bele. Sok-sok nehézség, küzdelem, robbanás és halál után aztán megérkeznek valahova, minden jóra fordul, jön egy nagy csavar, amire elégedetten csettintek, aztán jön egy másik, amire meg csak lesek, hogy wtf.

A film végig pengeélen táncol, de szerencsére nem rossz hangulatban mentem moziba, így egész bejött. A színtelen sivatag, a fegyverek és pengék harca olyan hatást keltett bennem, mintha valami 90-es évekbeli nagy kultfilmet néznék. Like.

7/10 pont

Éli Könyve (The Book of Eli) - 118 perc
rendező: Allen Hughes, Albert Hughes
operatőr: Don Burgess

bemutató: 2010. február 25.