A 21. század technológiái a történelem legmeghatározóbb mozzanatait is új aspektusba helyezhetik!

Nemrégiben lézerszkennerekkel felszerelt drónokat vittek végig a II. világháború által érintett területeken – ezek másodpercenként 300.000 mérést végeznek, és kiváló alapot adnak egy-egy 3D-s modellezéshez. A szakértők így többtízévvel ezelőtti képükben is láthatják a helyszíneket (hiszen a szkennerek „áthatolnak” azokon a fákon, bokrokon, amik azóta nőttek oda), illetve most már a nagyérdemű is: A II. világháború drónnal – A bizonyítékokat pásztázva című dokumentumsorozat a Viasat Historyn fog debütálni szeptember 13. hétfő 21 órától. Újabb információk látnak napvilágot a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadásáról, illetve arról is, hogy a normandiai partraszállás véresebb volt, mint idáig hittük.

Az ardenneki offenzíva: egy elveszett egység nyomában

A halál ötven órája című filmklasszikust is megihlető ardenneki offenzíva volt a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadása, egyben a legnagyobb és leghalálosabb csata, amiben az amerikai hadsereg részt vett. A 600.000-ből közel 20.000 amerikai katona vesztette életét, köztük olyan legendássá vált alakulatokkal, mint a 101. légi szállítású hadosztály és a gyakorta figyelmen kívül hagyott egység, az afroamerikai katonákból álló 333. tábori tüzérség. Utóbbi akkoriban pontosságáról volt híres: kilenc mérföldről tüzeltek egy náci tankra, és a négy lövésből három célba is talált. Azt viszont senki sem tudta pontosan, hol állomásoztak, amikor a németek 1944 decemberében váratlanul elindították az offenzívát. A dokumentumfilmes csapat végül a belgiumi Schoenberg melletti erdőben bukkant rá az egység nyomaira. A szkennerekkel felszerelt drónok nem csupán azokat az árkokat tárták fel az erdőben, ahol a katonák meghúzódtak, de lenyomataik alapján azokat az állásokat is, amelyekre a lövegeket telepítették.

A normandiai partaszállás sikere egy párszáz fős kommandón múlt

A D-Day kétségkívül a II. világháború egyik leghíresebb mozzanata: a szövetségesek hétezer hajó segítségével egyetlen nap alatt 156.000 katonát juttattak Franciaországba, hogy megfordítsák a háború menetét. Bár a németek Pas-de-Calais megyében, a La Manche csatorna legszűkebb pontjánál várták a partaszállást, ez végül Normandiában történt meg, méghozzá öt különböző parton. Ezek közül az Omaha kódnevű szakaszon különösen véres ütközet zajlott le: az ide vezényelt 35.000 amerikai katonából 2.400 életét veszítette. Estére az amerikai erők elfoglalták a partot, de a hadművelet nem lett volna sikeres, ha egy párszáz fős brit kommandónak nem sikerül volna elfoglalnia Port en Bessin városát, amely elválasztotta a kanadai és brit erőket az amerikaiaktól. Ezt az összecsapást a szkennerekkel ellátott drónok segítségével talán most először sikerült pontosan rekonstruálni korábban rejtve maradt lőállások, árkok és egységek felfedezésével. A rekonstruálásban egy korabeli légi felvétel is segített, amelyet a mostani adatokkal összevetve a filmesek kimutatták, hogy az összecsapás nem csupán többfrontos volt, de véresebb és keményebb is, mint sejtették. Ha pedig a kommandósok elbuktak volna, akkor az amerikai hadsereg nem tudott volna egyesülni a brit és kandai erőkkel, így az egész partraszállás katasztrófába torkollhatott volna.