Haász János: Apám óriás lesz

Haász János különös utazásra invitál minket, mely természetesen időutazás is.

Nemcsak az időben kerülhetünk azonban messzire, hanem a létezésben is. És bár a történetek sokszor keserédesek, mégsem az egzisztenciális szomorúság árad belőlük, sokkal inkább egyfajta felszabadultság.

Lehet-e magunknak apát építeni emlékekből?

„...megőrzöm magamban a város látványát, a körutat, ahonnan eltűntek a sarki kifőzdék, a Blahát, a Deákot, a földalattit, a Városligetet, viszem magammal azt a megöregedett, összetöpörödött várost, mint régi fotókat, amiket elhalványítanak az évek, és mindegyik fotón, ahogy a város mindegyik pontján, csak egyetlen kis részlet marad éles, mintha az a kis részlet abban a pillanatban készült volna, mintha az élet minden pillanata az a pillanat lenne a város minden pontján, egy ballonkabátos férfi, aki egy kisfiú kezét fogja.”

Elképesztően erős atmoszférájú identitás- és felnövéskönyv a ’80-as évekből, melyben a vidék szinte mint idegen ország jelenik meg, az emberség és a barátság viszont mindenkit felemel. A foci és a szerelem pedig a legtöbb nehézségen átsegít. Az egybefüggő történetként is olvasható novellák ’80-as vagy ’90-es évekbeli idősíkjai olyan természetességgel keverednek egymással, hogy sokszor nehéz eldöntenünk, vajon a főhősnek kellett túl korán felnőnie, és lopták el tőle a gyerekkorát, vagy egy felnőtt viselkedik örök gyerekként. A különös, szinte már fordított felnövésregényként is olvasható kötet tehát valójában nem a gyerekkor emlékeiből, evidenciáiból fejti meg a felnőttkort, inkább a felnőttkor eszével próbál visszamenőlegesen emlékeket kreálni – mintha konyakmeggyes dobozokból előkerült fényképgyűjteményből válogatna. A végeredmény pedig egy egyszerre kínkeservvel és könnyedén felidézett apafigura, akinek barna ballonkabátja és a Népsport nyomdafestékétől szürke ujjai fájdalmas otthonosságot jelentenek.

    „Apa a Népsporttal fekszik és a Népsporttal kel, vasárnaponként házi pálinkát visz a piacon Gabinak, az újságosnak, hogy biztosan jusson neki Sport.”

Az otthonosság érzetét adja még a múltat idéző rengeteg attribútum, a ’80-as évek enigmatikus tárgyai, színei, illatai, amelyeknek köszönhetően szinte tapintható lesz a korszak. Megjelenik itt Jugó, a dollárbolt, az áhított nyugati termékek; kiderül, min lehet jól gombfocizni, milyen csapat az az Ácsi Milán, felbukkannak a Rejtő- és Delfin-könyvek meg a Füles-képregény, megtudjuk, milyen az indiánfejes vagy az alvó paraszt nevű vízbe ugrás; előkerül a cigirágó, a télfifagyi, az eurokrém és a hétfői adásszünet a tévében, a szakszervezeti üdülők, Ötvös Csöpi és a balatoni nyaralás, a Szabó család, Csepel versenykeró, hétzenés kvarcóra, lakossági vagyis szalonrock; kiderül, melyik a legjobb kabalakavics, milyen az, amikor apánk vezetni tanít minket a Wartburgon, mi az a visszakettőlassúgáz; megtudjuk, hogyan kell házat építeni az embernek a két kezével és sok sörrel; eljutunk a Vidámparkba, ahol a mesecsónak, az űrrakéta és az óriáskerék vár; kiderül, milyen menő dolgokra lehet cserélni otthon a pesti sárga és kék közlekedési jegyeket; megidéződnek a lepusztultságukban is fennkölt körúti kifőzdék, de még a Macskajaj „Pitbull terrier”-je is felcsendül. És persze mindenhol foci, foci és foci.

    „Nem gyerek vagyok, hanem ember. Szurkolótárs. Tudom-e, mi az, hogy aranycsapat, hogy londoni hathárom, hát hogyne tudnám, vembli stadion, puskásék, bólogatok, de nem is kell neki a megerősítés, grosicsbuzánszkylórántlantos, ömlik a szájából a névsor, meg az, hogy Puskás, hogy hátrahúzós gól.”

„Haász János egybefüggő történetté összeálló novellákkal jelentkezik. Megindító kötete időutazás a folyton velünk lévő múltba, keserédes időkapszula a kopottas, más szempontból életteli, mobilok és internet nélküli ’80-as évek rakétamászókás, télifagyiízű világából. Rozsdás hidak és futballpályák, matchboxok és gombfocik, balatoni vágyálmok, ismerkedés Edda-koncerten, kisvárosi és budapesti kalandok – és mindennek középpontjában egy apa, akit hőssé nagyít a gyermeki emlékezet. Felnövéstörténet, amelynek fő tétje nem az, milyen felnőtté válunk, hanem hogy miként maradhatunk meg közben gyereknek. A Telex.hu-ról jól ismert tárcaszerző szövegei különleges gyűjteményt alkotnak, akár egy régóta vágyott gombfoci-válogatott tagjai.” (Fülszöveg)

    „Apa is gombfocizott gyerekkorában, meséli, hogy akkor még tényleg gombokból csinálták a csapatokat, télikabátok nagy gombjait vagdosták le, a gombokat kicsit megcsiszolták, hogy jobban csússzanak, tavasszal kezdődtek a nagy derbik, amikor a télikabátokra már nem volt szükség, ősz végén meg kezdődtek a nagy balhék, amikor nagyapáék felfedezték, hogy a télikabátokról eltűntek a gombok.”

Haász János Gyulán született, lakott Miskolcon, feleségével és két gyermekével jelenleg Budapesten él. Író, újságíró, csaknem húsz évig dolgozott az Indexnél, jelenleg a Telex.hu szerkesztője, a lap tárcarovatának elindítója. Az Élet és Irodalom Tarnói Gizella-emlékdíjasa, a 13. kerületi önkormányzat Kassák Lajos-díjasa. Publikált számos irodalmi lapban és antológiában, több könyv szerkesztője. Ez a harmadik önálló könyve, mely az első prózakötete.

Hirdetés