Számos állati barátság köttetett már az állatvilágban, de ritkán látható kooperáció két faj között, ha élelemszerzésről van szó.

Drónfelvételeknek és víz alatti kameráknak köszönhetően egyre többet tudhatunk meg a tengerek és óceánok mélyén és mellett lakókról. A legtöbb állat maximum kicsinyeivel osztozik egy-egy zsákmányon, azonban a legújabb felvételek és a tudósok vizsgálatai szerint a vízi világban számos faj összejátszik az élelemszerzésben. A púpos bálnák 3.000 mérföld megtétele után sem önző módon, hanem társaikkal együtt, szervezetten csapnak le a krillekre. A dél-afrikai szulák pedig a delfinekkel összejátszva kétoldalról támadják le áldozataikat. De vajon hogyan teszik mindezt?

A különleges együttműködéseket, és a kialakult technikákat a Betekintés az állati intelligenciába című dokumentumfilm mutatja be június 12-én vasárnap 16:45-kor a Viasat Nature csatornán.

A púpos bálnák különböző taktikákat alkalmaznak a zsákmány befogására

Miután Hawaii partjainál párosodtak, a púpos bálnák 3.000 mérföldet utaznak azért, hogy Alaszka magasságában táplálékhoz jussanak. Hosszú útjuk végére érve már hat hónapja nem ettek, szóval gondolhatnánk, hogy ész nélkül, csak magukkal törődve vetik rá magukat legfőbb táplálékukra, az itteni vizekben élő világítórákokra. Ez azonban nem így van: a tudósok arra jöttek rá, hogy a bálnák egymással összefogva, különböző taktikákat alkalmazva mennek rá a krillekre. A Betekintés az állati intelligenciába drónfelvételein is jól látszik, hogy a bálnák V-alakban vadásznak a rákokra. A V csúcsán lévő bálna nagyra nyitja száját, és alaposan „fel is tankol” a krillekből, ám azok se vesznek kárba, amelyek épp hogy elkerülik a száját. Az általa keltett hullámok ugyanis a mögötte jobbról és balról érkező társak szájába sodorja az apró állatokat, majd ők is keltenek hullámokat, és így tovább. Ez viszont még nem minden! Mikor a bálnák krillek helyett a heringekre vadásznak, tulajdonképpen egy hálót létrehozva szerzik meg zsákmányukat. Mindezt úgy, hogy az egyikük a nagyjából 60 méter mélyen úszó heringraj alatt kezd el körözni, és fúvólyuka segítségével levegőbuborékok sorozatával bombázza meg azt. A spirálalakban felemelkedő buborékerdő a felszín felé sodorja a heringeket – egyenesen az ott várakozó többi bálna állkapcsai közé.

Így fognak össze a fokföldi szulák a delfinekkel

Dél-Afrika partjainál rengeteg fokföldi szula várja, hogy megetethesse éhező fiókáit. Az óceánban több milliárdnyi szardínia tart feléjük, de ezeket egyedül nem képesek kifogni. Az állatvilágban ezért egy igen ritka esemény történik: a madarak szövetségre lépnek egy emlősállattal, a delfinekkel. Mikor a delfinek egymással kommunikálva egy élőhálót alkotnak a szardíniaraj köré, hogy felfelé tereljék őket, a csapdába esett halak gömbszerű, folyamatosan áramló, változó formát vesznek fel, testfelületükről pedig visszaverődik a fény, ami megzavarja a vadászokat. Ilyen villódzás mellett képtelenség becélozni a prédát. De a szulák odafent figyelnek: mikor látják, hogy a delfinek akcióba lendülnek, ők is lecsapnak fentről és zuhanóbombázóként csapódnak be a vízbe, hogy felülről kapják el a vízfelszín felé terelt szardíniákat. A légicsapástól megzavarodott halak pedig megbontják a formációt – a villódzás alább hagy és a delfinek is lecsaphatnak.