Fent és lent itthon és Angliában.

„Halva születtem!” – tudjuk meg Kégl Ágnes könyvéből, aki aztán csodálatos módon visszatért az életbe. Tegyük hozzá, nem utoljára. Az oxigénhiányos világrajövetel után, amikor szinte lemondtak róla, más megpróbáltatások is vártak rá később: iskolai bántalmazás, a Való Világ sajátos közege, melyben a résztvevők mintha kísérleti majmok lettek volna: hol éheztették őket, hol a teraszon kellett aludniuk a hidegben, hol egymásnak ugrasztották őket különféle feladatokkal. Ráadásul a műsor ismertsége jó darabig elkísérte, sőt akadályozta Ágit a későbbi érvényesülésben: mint egy rossz, rátapadt gúnyát, nem tudta levetni magáról a VV-szerepet. Újabb krízissel kellett szembenéznie, amikor saját születéséhez hasonlóan kisfia is oxigénhiánnyal érkezett a világra, melynek következtében sírós, fejfájós kisbabaként kezdte az életét, majd később ADHD-t diagnosztizáltak nála.

Az elé gördülő akadályok és a sors fricskái ellenére Ági a szépséget és az örömet is bőven megtapasztalhatta eddigi életútja során, és soha nem felejtett el hálás lenni: amikor balettot tanult, amikor gyerekszínésznek, rádiósnak, énekesnek vagy újságírónak készült, amikor találkozott a szerelemmel, és megérte, hogy anya legyen, vagy amikor belevágott nagy álma megvalósításába, hogy Londonba költözzön. A nehézségek után mindig igyekezett talpra állni, akár a piros keljfeljancsibábu, melyet egykor édesanyjától kapott ajándékba a nagy Való Világ-kalandhoz.

Kégl Ágnes hatalmas utat járt be, míg megtalálta igazi önmagát és bátorságát, s ennek eredményeként ma már szilárd belső békével neveli egyedülálló anyaként ADHD-s gyermekét. Ez az állhatatosság pedig olyan erőt ad neki, hogy a COVID idején, a légi közlekedés szünetelésének hónapjaiban a legtermészetesebb vagánysággal fogta magát, és bepattant kis fekete Smartjába, hogy hazajöjjön fiával és kutyájával, átszelve egész Európát.

Nem véletlenül került Kégl Ágnes mainhaedi házának falára a „Tiszta udvar, rendes ház”-tábla sem, melynek szavait ugyan senki nem érti a környéken, ő viszont pontosan tudja, minek a jelképe. Annak, hogy bár rengeteg dolgot kellett rendbe tennie az életében, és megannyi felesleges lomot eltakarítania, végül meglett a munka eredménye, és sikerült megteremtenie maga körül a béke szigetét.

Kégl Ágnes kötete nemcsak visszaemlékezés, hanem a közösségi tapasztalatcsere élményét is adja a nőknek: azt a fajta lelki támogatást, amelyet annak idején a fonóban érezhettek meg, amíg megosztották történeteiket egymással. E regényt olvasni olyan, mintha a szomszéd lányt hallgatnák, aki elmeséli, hogyan haladt életének újtán, miként vitték előre nemcsak sikerei, de kudarcai is. És milyen az, amikor valaki a szorongásait hátrahagyva, önfeledten megéli saját létezését. Ági sorsa épp attól érdekes, hogy sok ismerős válaszutat mutat be, ám ő maga olyanokon indul el, amelyeket mi magunk talán elkerülnénk – és könnyen lehet, hogy mi tévednénk.

Az Óriáskerék az útkeresés könyve is, egy őszinte élettörténet, ami akár a miénk is lehetne, de mégis más.

„Egy székesfehérvári kislány a nyolcvanas években lakótelepi háztömbjük jellegzetes, fémszagú, összefirkált liftjébe szorulva eltökéli: soha többé nem engedi, hogy rázáruljon a világ. Talán ez az élmény is szerepet játszott abban, hogy a rendszerváltás idején felcseperedő Ági már kiskamaszként is kiapadhatatlan kedvvel, energiával és elszántsággal keresi az önkifejezés és kitörés útjait a balettől a színházon át az éneklésig, hogy aztán húszévesen a sors egy akkor induló valóságshow-ba sodorja. Kégl Ágnes nevét és arcát egy ország ismerte meg, ám ő a tévés szereplésnek köszönhetően arra ébredt rá: az igazi való világ egészen másutt van. Hogy hol? Ezt meséli el a szerző élete igaz történetében, amely Fehérvártól Budapesten át Angliáig ível, és megannyi élményt, megpróbáltatást, sikert, kudarcot és újrakezdést tartogat. Hogyan oldja meg mindennapjait egy gyermekét egyedül nevelő fiatal anya egy idegen országban? Mit tesz egy sikeres magyar újságíró, ha külföldre költözik, és legfőbb munkaeszközétől, az anyanyelvétől kell megválnia? Hogyan keres párt egy szingli nő egy kisgyerekkel Angliában? Hogyan képes alkalmazkodni a változásokhoz, és miként változtat és változik ő maga is? Kégl Ágnes őszintén, sodró lendülettel, sok humorral osztja meg az itthon és a nagyvilágban szerzett kalandos vagy épp szívszorító tapasztalatait, erőt adva ezzel mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak – vagy akár egészen más élethelyzetből olvassák ezt a valamennyiünk számára tanulságos történetet. Mert még ha sokszor a mélybe visz is az óriáskerék, azután mindig a magasba emel.” (Fülszöveg)

Kégl Ágnes 1981-ben született Székesfehérváron. A Szegedi Tudományegyetem magyar–kommunikáció szakán végzett 2008-ban. 2002-től bő egy évtizeden át dolgozott Magyarországon újságíróként. Ez idő alatt számos nagy múltú lapban, többek közt a Nők Lapjában publikált, valamint PR-szakemberként és filmes fordítóként tevékenykedett. 2013-ban a brit Daily Express és Daily Star napilapoknál helyezkedett el, amelyeknek négy évig volt állandó munkatársa, miközben Magyarországon a wmn.hu állandó szerzőjeként is folyamatosan jelentek meg írásai, Londonból nemcsak a wmn.hu olvasóit, de más felületeket követőit is rendszeresen tudósít. Brit újságíró-diplomáját 2016-ban szerezte meg. 2018 óta marketingmenedzserként dolgozik egy amerikai világcég londoni központjában. Az Óriáskerék az első könyve.

Megjelenés: július 15. (21. Század Kiadó)

Szerkesztette: Laik Eszter