A 18. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában ma este mutatkozik be Michelangelo Frammartino fikciós dokumentumfilmje.

A barlang a miskolci premiert követően néhány vetítés erejéig látható lesz még a mozikban. Szeptember 23-án 18:30-as kezdéssel pedig a VIII. Globális Klímasztrájk tiszteletére a Művész mozi tűzi műsorra a filmet.

1961-ben a Piedmont barlangászalakulat a dél-olasz vidékre indul feltáratlan járatok után kutatva. A veszélyes expedíciót egy agg pásztor figyeli gyanakvón a calabriai hegyek bérceiről.

Michelangelo Frammartino Az élet négyszer után ismét egy meditatív, festményszerű képekkel teletűzdelt filmet készített, melyet a 2021-es Velencei Filmfesztivál zsűrije különdíjjal jutalmazott. Frammartino meghökkentő allegóriája számtalan filmes seregszemle közönségét varázsolta el Brüsszeltől Jeruzsálemig. A fikcióba csomagolt dokumentumfilm költői, csendes, éteri harmóniája nem csak ritka moziélmény, de egy vaskos filozófiai feladvány is a civilizáció és a természet között feszülő örök ellentétről.

Rendezői kommentár

2007 januárjában, amikor Az élet négyszer-t forgattuk egy kis calabriai faluban, a polgármester elvitt engem egy túrára a Pollino hegységbe. “Látnod kell azt a sok csodát, amit ezek a hegyek tartogatnak” - mondta. Elvitt egy víznyelőhöz, melyből csak egy kisebb lyuk volt látható a felszínen. Csalódott voltam, a polgármester viszont lelkesen ledobott egy követ a mélybe. A követ egyszerűen elnyelte a sötétség. A vájat annyira mély volt, hogy semmit sem lehetett látni vagy hallani a leérkezésből. A kő eltűnése és a visszhang hiánya nagy hatással volt rám. Ez a furcsa hely velem maradt és még évek múltán is visszacsábított: így jutottam el odáig, hogy a Bifurto barlang sötét mélységéről készítek filmet.

A barlang egy olyan film, ami mozivászonra lett tervezve. Fontos, hogy egy nagy sötét teremben, másokkal együtt tapasztaljuk meg az élményt. A filmnézéssel járó “alámerülés” egyébként is hasonló a barlangászok munkájához. Amikor először merészkedtem le egy barlangba, nagyon megfogott a sötétség felfedezése: egy olyan helyen voltam, ahonnan épp a mozgókép legelemibb komponense, a fény hiányzik. A modern barlangászat és a film kezdete egyaránt 1895-re datálható. Úgy érzem, a sötétség és a mozi szorosan kapcsolódnak egymáshoz – a film fénysugár a sötétségben.

Előzetes itt.