Átjáróház

Boszorkányok, halottasház, Galla Miklós, tüzet okádó Kulka János. Krisztiánnak (Bárnai Péter) köztük navigálva kell újra életre keltenie Ágit (Rujder Vivien), akivel egy véletlen biciklisbaleset során egymásba szeretnek. Ez az előzetesből is kiderül, ahogy a fehér nejlon overallban sétálgatva, röhörészve kísértő halottak jelenléte is. Ezeket az elemeket próbálja a film egységes univerzummá összegyúrni az első felében, hogy aztán beinduljon egy itthoni viszonylatban látványos üldözéses, akciódús második félidő, ahol a Harry Potter filmekből ismerős varázslatos talányokat megfejtve jutnak túl az akadályokon a főhősök.

Madarász Isti filmje egy morbid akcióvígjáték, magyar módra. Az elején a párbeszédeknél érezzük, hogy a kevesebb néha több. Miután a történet alappontjait lerakó jópár deus ex machina közül az egyik szerint véletlenül karambolozik a két fiatal, a köztük lévő instant bizsergés létrejöttét inkább elfogadjuk, mint átéljük. A romantikus dialógus nem tartogat sok meglepetést, megállnak egymással szemben és szépen elmondanak mindent, ami a laboratóriumban elhangzik két hirtelen szerelembe eső ember között. Majd a lány felszáll egy retro buszra, ami az egész filmet átható varázslatos nosztalgia, soha nem volt Budapest hangulatfestő eleme. Rögtön összeáll, hogy ez egy mágikus világ, a lány frizurája, ruhája, a parancsra ételes zacskóval elrepülő holló, mind egy irányba mutatnak: ez egy mese. Aztán a busz elrobog a XI. kerület egyik utcájában, ahol parkoló autók között teszi kettesből hármasba a sofőr – és a varázslat megtörik. Ez nem egy csodabusz a csoda Magyarországon, hanem egy retro járgány a koszos fővárosban, amiről nem értjük milyen menetrend alapján közlekedik pont arra, amerre a főszereplők randevúzni hivatottak.

A jótevő boszorkány lakása, megjelenése, szavai, játéka egyértelműen az egyik legjobb része a filmnek, csak az nem világos, hogy pontosan milyen viszonyban is vannak a főszereplő Krisztiánnal. A film el akarja hitetni, hogy a fiút ez az öregasszony nevelte fel, de a közös jeleneteik alapján arra tippelnénk, hogy Krisztián maximum a bevásárlást szokta intézni Ilus néninek (Kútvölgyi Erzsébet).

Természetesen nem kötelező minden részletében kibontani a háttértörténetet, ha a sztori sodrása megfelelő, átlendülünk a kérdőjeleken. Márpedig a film a második felében már nem veszteget játékidőt az univerzumépítésre. Számol vissza az óra, Krisztiánnak meg kell mentenie a szerelmét. Egészen váratlan és meglepő fordulatok során jut el a katarzisig a sztori, ha korábban fészkelődtünk is a székben, itt már magával ragad az izgalom.

A látvány a poszt-szocreál világ eltagadhatatlansága miatt nem összevethető egy amerikai tündérmeséével, de a hazai filmekhez mérve kiemelkedően izgalmas. Garai Gábor operatőr színes megvilágításai tisztába teszik a film műfaját és segítenek a sztori megértésben azoknak is, akik egy kuk szót nem beszélnek magyarul.

Randifilmnek, vagy kardozós-varázslós játékokat most kezdő tiniknek ajánlott!

Adatlap: https://cseppek.hu/video/20092atjarohaz