Többezer műhold összehangolt képsora mutatja meg, milyen a Földünk az űrből

Ami régen csak a sci-fikben volt elképzelhető, az mára valósággá vált!

20 nemzetközi űrügynökség és több magáncég által üzemeltetett műholdak segítségével odafentről, az űrből láthatjuk a Földet. Az összehangolt képsorok Japántól Botswanáig a szó szoros értelmében véve új oldalról mutatják be gyorsan változó bolygónkat, és segítségükkel nehezen megközelíthető helyek, illetve egészen apró dolgok is nyomon követhetővé váltak. Új felfedezések, elképesztő színek és mintázok – ezeket mutatja be A Föld az űrből (Earth from Space) című négyrészes dokumentumfilm, ami január 9-étől kezdődően, keddenként este 20:00-kor érhető el magyar nyelven a Viasat Nature műsorán.

A Föld körül keringő többezer műholdnak köszönhetően olyan, egyébként nehezen elérhető helyeket is tanulmányozhatunk, mint a sarkvidék. Itt élnek a császárpingvinek, és az űrből látható, hogy az egyes kolóniákat barna foltok veszik körül. Ezek bizony ürüléknyomok. Az egyik, 10 000 példányból álló család épp most gazdagodott számos csibével, rengeteg halat és krillt fogyaszt el, és hát a pingvinek oda ürítenek, ahol élnek. Körülöttük minden fagyott, kénytelenek havat enni, így a kis egyedek első vándorlása végtermékek közötti lavírozásból áll, hogy friss havat találjanak maguknak. A szülők pedig velük tartanak, így jönnek létre az űrből is látható barna ösvények. Ennek a nyomnak köszönhetően az utóbbi időkben 26 új pingvinkolóniára bukkantak.

A műholdak segítségével ennél lélegzetelállítóbb jelenségeket is megfigyelhetünk. Például kapcsolatot két távoli kontinens között, amely többmillió állat számára jelent segítséget. Észak-Afrikában egykori tavak kiszáradt fenekéről a szél ásványi anyagokban gazdag port emel a magasba. Az egybefüggő porfelhő átkel az Atlanti-óceánon, hogy Közép- és Dél-Amerika felett kössön ki, ahol az esőfelhőkkel egyesülve az ásványokban gazdag por esőcseppek formájában a földre hull, kvázi megtermékenyítve azt, és ezzel sokféle állatfaj számára teremt élhető környezetet. A műholdak segítségével a tudósok kiszámították, hogy évente több mint 27 millió tonnányi sivatagi por teszi meg ezt a 3000 kilométeres utat.

A magasból kémlelő szemek a kongói dzsungel felett is érdekes jelenségre figyeltek fel. Sok tucat ösvény vezet az esőerdő egyetlen pontjához. Ezeket az utakat erdei elefántok vájták többszáz kilométeres vándorlás után erre a bizonyos pontra, amit a helyiek csak úgy hívnak: Elefántok Falva. Ide napi 150 példány érkezik, létfontosságú ásványi anyagokért: a földfelszín alatt nátrium, kálium és kalcium található, ezt az állatok az agyaraik segítségével a felszínre ássák, ormányaikkal felszippantják és a környező vizekbe fújják, amit aztán szépen felszürcsölnek. Évszázadok óta űzik ezt a tevékenységüket, aminek hatására egy ötszázméteres tisztás alakult ki a dzsungel kellős közepén, tele furatokkal. Nem mellékesen ez a tisztás egyben gyülekezőhely, ahol az elefántok szocializálódhatnak.

A kedves felfedezések mellet a dokumentumfilm képsorai megmutatják Földünk sötétebb oldalát is: a Viasat Nature dokumentumfilmjében láthatunk hirtelen eltűnő gleccsereket, erdőségeket felemésztő tüzeket és további történéseket, amik következtében az otthonunk ijesztően gyorsan változik.