2017. december 12. - kedd

Nagyfiúk

Kinyomtatom...
A "Nagyfiúk" újra valami rosszban sántikálnak

Adam Sandler nevéről biztosan sok mindenkinek beugrik egy-két filmcím. Igen, ő az, akit nem szabad komolyan venni, előfordulhat akár, hogy még viccből sem. Pontosan ez áll fenn a Nagyfiúk esetében is, ahol az amerikai komikus színész másik négy kollégájával-barátjával együtt összeült egy laza hétvégére.

Sandler általában lúzer figuraként (Pancserock, Ki nevel a végén?) vagy esetlen szerelmesként (Az 50 első randi) jelenik meg a vásznon, ez esetben a botladozó családfő karakterét dobta be megint.

Hétköznapi szereplők, hétköznapi szituáció: az öt jó barát 30 év után újra találkozik gyerekkori edzőjük temetésén, és a szép emlékek kedvéért úgy döntenek a hétvégét is együtt töltik családostul trénerük tóparti házában, ahol egykor közös kalandjaikat élték meg. Egy ilyen nosztalgikus víkend buli akár a valóságban is összejöhet, és könnyen az lehet a gyanúnk, a színészek tényleg szerveztek maguknak egyet annyi különbséggel, hogy vitték magukkal a kamerákat, technikusokat és egyéb berendezéseket is. Erre már csak azért is látunk némi esélyt, mert – habár forgatókönyv is készült – teljesen úgy néz ki, szinte semmi sem lett megtervezve, mintha a poénokat és a helyzetek nagyrészt rögtönözték volna.

A "Nagyfiúk" újra valami rosszban sántikálnakA "Nagyfiúk" újra valami rosszban sántikálnak

Biztos vagyok benne, némi improvizáció szükségeltetik ehhez a szakmához, de azt hiszem, sok esetben a nevettetés mögött komoly erőfeszítés folyik. Elképzelhető, hogy tisztában voltak az alkotók is az izzasztó munka lehetőségével, talán ezért is választottak tóparti helyszínt lehűlés és gőzkieresztés gyanánt, csak közben felülkerekedett rajtuk a kikapcsolódás és a csobbanás csábító hívogatása, és végül hagyták szárnyalni maguktól a dolgokat.

Az ilyen egymást tuningoló poénkodásnak alapját képezik az összeszokott párosok, és itt kapásból négy társat is kap a főszereplő a humorgyártáshoz, ami úgy tűnik, ez esetben már túl sok, mert egyszerűen nem jut elég időhöz a társaság, így Rob Schneider, Chris Rock, Kevin James, David Spade, no meg a feleségek és egyéb hozzátartozók sok esetben kiaknázatlanul maradnak.

Az átgondolatlanságnak az is egyértelmű jele, hogy nincsenek igazán szellemes viccek, vagy rekeszizom-feszítő karakterek, inkább helyzetekről, szituációs poénokról beszélhetünk – nem mintha ezek nem lehetnének színvonalasak –, illetve ezen belül is főleg az esések, bénázások, pofonok, bütykök és bélmozgások által előidézett hangok kapnak nagyobb teret.

Nem kéne erőltetnem az összeesküvés-gyártást, de a film előnyére válik, hogy a színészek láthatóan annyira jól érzik magukat együtt, mintha tényleg egy közös nyaraláson vennének részt. Ha kaphatóak vagyunk mások egymást ugrató, nagyrészt olcsó és néhol gusztustalan, de jóindulatú ökörködéseire, akkor még viszonylag kellemes kikapcsolódást is jelenthet ez a cirka másfél óra. Sokan viszont legalább olyan feszengve fogják magukat érezni, mint mikor az ember egy idegen összeszokott társaságba csöppen, ahol a poénoknak és ugratásoknak a felét sem érti, viccesnek pedig még kevésbé találja.

5.5/10 pont

Nagyfiúk (Grown Ups) – színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 102 perc, 2010
rendező: Dennis Dugan
szereplők: Adam Sandler, Salma Hayek, Rob Schneider, Chris Rock, Kevin James, David Spade

Saját értékelésem: Nincs Mások értékelései: 4.8 (9 szavazat)

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Magyaországi bemutató: 2017. december 14.

plakát

Premier előtt már december 8-án vetítik a budapesti Pólus Moziban.

plakát

Jégtánc-show és dalkoncert a Veronai Arénában.