Mi történik, ha három generáció elektromos autóval indul el Kvangdzsuból Budapestre? Meg lehet menteni egy zombivá változott családtagot? És milyen titkok kerülhetnek elő negyven év után egy család múltjából? Szeptember 25. és október 2. között 24 nagyjátékfilmmel tér vissza a Koreai Filmfesztivál a Corvin Moziba.

Július 30-án, kedden kezdődik az immár 17. alkalommal megrendezésre kerülő Ördögkatlan Fesztivál, amely mára szinte felnőttkorba lépett.
17. Ördögkatlan Fesztivál
2024. július 30. – augusztus 3.
Helyszínek: Beremend, Nagyharsány, Szoborpark, Mokos, Vylyan
„Még most is, amikor a nyáj elveszetten csörömpöl, térdig jár a pénztengerben, a világnak mindig lesz egy-két olyan szeglete, ami menedéket nyújt…” (Cseh Tamás)
Ördögkatlan Pécstől délre, a legjobb magyar borok vidékén, néhány kicsi faluban (Nagyharsány, Beremend), a Szoborparkban, a Vylyan és a Mokos Pincészet tereiben. Baranya legnagyobb összművészeti fesztiválja 400 programnak és produkciónak ad otthont.
A 2024-es fesztiválról általában:
Mentés másként – ezt a computerek világából jól ismert mai kifejezést választotta jelszónak 2024-ben az immár 17 éves Ördögkatlan Fesztivál. Olyan jelszót, amit 2008-as alapítása óta követ ez a csapat, mert alapvető a szervező csapat számára, hogy menti a múlt értékeit és közben újrateremti azokat.
A fogyasztás évtizedeiben, amikor az értéket a pénz és a piac határozza meg, és ezáltal a minőséget felmutató kultúra partvonalra szorul, ambiciózus a katlanosok vállalása. De a több mint másfél évtized fényesen bizonyította, hogy nemcsak a mainstream és nemcsak gyors sikerrel, azaz bevétellel kecsegtető ránk zúdított gagyi uralhatja gondolkodásunkat és igényeinket – de a minőségi művészetnek és ebből következően az emberi minőségnek is helye van a világban. Menedék a kultúra, és visszautalva egyik örökös védnökünk, Cseh Tamás szavaira, ilyen menedék lehet az Ördögkatlan is.
Mi is ez a menedék, és milyen helyzetben van 2024 nyarán? Az elkoptatott szót: fesztivál, felváltjuk másikra: az Ördögkatlan összművészeti közösségi esemény, ami vidéken, kicsi falvakban, mintegy hatvan helyszínen történik meg. Azaz kizárólag jegybevételből nem valósítható meg: mert minden minőséget felmutató művészeti ág (függetlenül a popularitástól!) egyenrangú; és mert nem egy körbekerített, egyetlen helyszínen zajlik, ahol a vendéglátás jelentősen megsegíti, akár biztosítja a bevételt. Három lábon kell tehát állnunk: jegybevétel-állami támogatás-mecenatúra. De mivel az utóbbi Magyarországon szinte nem létezik (kivételek természetesen vannak!), két lábon billegünk. Nem létezik, mert a TAO megszüntetésével a bűnösökkel együtt az ártatlanokat is megbüntették.
Beszéljünk a két lábról, melyeken – próbálják ki egy székkel – igyekszünk egyensúlyozni. Megítélésünk szerint az elmúlt tizenhat évben (most készülünk a 17. Ördögkatlanra) letettünk annyit az asztalra, hogy ne kelljen évről-évre nulláról kezdenünk. De arról kell, nulláról. Mi maradunk-létezünk, a kultúrpolitikusok változnak, azaz évről-évre „be kell mutatkoznunk” és ez… Hát nem jó. De az igazsághoz tartozik, hogy rengeteg lobbizás után igenis kapunk állami támogatást, és ami nagyon fontos: a 16 év alatt soha senki nem szólt bele abba, kiket hívunk fellépni a Katlanba. Szándékosan sorolunk értelmetlenül cimkézett előadókat: Dresch Mihály, Dés László, Udvaros Dorottya, Berecz András, Bukta Imre, drMáriás, Háy János, a beregszászi társulat… Mind otthon vannak nálunk. Azt meg szoktuk kapni, hogy az Ördögkatlan „nem a mi kutyánk kölyke”, de azt is tudhatja mindenki, senki kutyakölyke nem vagyunk.
A program összeállításakor nem foglalkozunk a „kulturális fogyasztási szokásokkal”. Sokkal inkább figyelünk arra, hogy olyan értékeket gyűjtsünk össze, amik a helyieket is és a látogatókat is vonzzák, egyúttal megemelik őket is, bennünket is. Példánk a két örökös védnökünk: Törőcsik Mari és Cseh Tamás. Ők mércét jelentenek igényességben is, bátorságban is, szabadságban is. Mentjük a múlt értékeit és kapaszkodunk a fiatalokba. Azokba, akiket még nem fertőzött meg az a felszínes, buta és méltatlan acsarkodás, ami ezt a szétszakított országot jellemzi.
A helyiekkel jó és szoros kapcsolatban vagyunk, többségük szereti a Katlant. Ők egyfelől anyagi haszonhoz jutnak a fesztivál öt napján, másfelől sokan közülük kitartó és lelkes látogatói a programoknak. Büszkék arra, hogy mindez náluk-általuk történik meg.
Sokan vagyunk tehát, látogatók, helyiek, szervezők és fellépő művészek, akik mindenáron akarjuk, hogy ez a kulturális közösségi esemény megtörténjen. Az emlegetett nehézségek közepette talán nem normális dolog ez – de hát a mentés másként mellett évek óta jelszónk (Törőcsik Maritól, másik védnökünktől örököltük): nem vagyunk normálisak. Már éjszaka sorban fekszünk a színházi sorszámokért, a hőséggel nem törődve stoppolunk egyik helyszínről a másikra, „fogyasztjuk” az irodalmat, a komolyzenét, a képeket, kikapcsoljuk a telefonunkat az offlájn rezervátumban, öt napig együtt vagyunk a menedékben…
A Katlan idei programjában 66 színházi előadás, 119 zenei program, 36 családi és 33 irodalmi program szerepel, valamint 48 workshop és 26 kiállítás.
A teljes műsor itt található.






















