2018. június 23. - szombat

Szürke szivárvány - Érzéki csalódás

Kinyomtatom...
Jelenet az Érzéki csalódás c. filmből

Buster Keaton faarca a mai napig jótékonyan kísért néhány filmkészítőt. Ellenállhatatlan kontrasztot alkot mozdulatlan tekintete, rezzenéstelen arca az adott jelenet dinamikus cselekményével, a többi szereplő érzelmeket látványosan megsokszorozó arcjátékával, némafilmről lévén szó. Utánozhatatlan, de a nevettetésnek egy olyan különleges formáját találta fel, amelytől, érzésem szerint, nem szabadulhatott sem az európai, sem az amerikai filmművészet. Ide sorolható talán a finn mester, Akis Kaurismaki iróniától, szatírától sem mentes filmes drámái, vagy a chilei rendező, Cristián Jiménez legújabb munkája, az Érzéki csalódás.

Az érzéki csalódás nem csak a film szereplőinek az életét nehezíti meg, de a néző is beleesik a rendező által felállított csapdába. Drámai pillanatokat élünk át, súlyos konfliktusok tanúi vagyok, sőt tragédiáé, mégis elmosolyodunk azon az abszurditáson, amelyet ezek a pillanatok és konfliktusok generálnak, mert mögötte egy téveszme húzódik, vagy csak „egyszerűen” az emberi létnek a kiszámíthatatlansága. Aztán rájövünk, hogy ez a csalfa hit közelebb áll az igazsághoz, mint maga a valóság, mert sohasem leszünk képesek beletörődni egyszervolt életünk jelentéktelenségébe.

A dél-amerikai tragikomédiában egy vak fiatalember egy sikeres operációnak köszönhetően visszanyerte annyira a látását, hogy jóformán teljesen visszatérhetne a látók közösségébe, de valami folyamatosan visszatartja ettől. Bizonytalanná, kedvetlenné válik, mert valahogy nem tetszik neki, amit lát, mármint a formák, amelyekbe úgy véli, belekényszeríti az ember a valóság tárgyait. Egy mérnököt a születése napján bocsátanak el nagy mulatozás közepette az állásából, és küldik egy tanfolyamra, hogy hogyan építhetné még sikeresebbé személyiségét. Fia a világhálón keresztül tartja kapcsolatát rabbijával, és válik zsidó hitűvé, majd saját kezűleg metél. Egy áruházi ellenőr magába a tolvajba szerelmesedik bele az érzés minden szívfájdalmával együtt, míg barátnője mellei megnagyobbításában véli meglelni testi békéjét, lelke nyugalmát. Mindenki börtönnek érzi a testét, lelkét, szellemét és a szabadulást egyre máshonnan várják. Első látásra igazuk is van. Ugyanis ha egyszer szorító béklyóként élik meg érzelmi, szellemi életüket, illetve porhüvelyüket, akkor paradox lenne ugyanonnan remélni a felmentő sereget. Ezért tévednek el, és kerülnek komikus helyzetbe történetük során. A szereplők egykedvű arcán néha átfut a csodálkozás halvány árnyalata, talán mégis egy téveszme áldozatai, de aztán végigfutják rögeszméjük útját a kiábrándító vagy kevésbé kiábrándító felismerésig. Az alkotó okosan illeszti össze a párhuzamosan futó három történetet, nem billen meg a dramaturgia logikája.

Jelenet az Érzéki csalódás c. filmbőlJelenet az Érzéki csalódás c. filmből

A rendező a szürke különböző árnyalataival játszik, mert talán az életet alapvetően színtelennek, kiábrándítónak látja, de ha ő nem, hősei mindenképpen így érzik. A mindennapok egyhangúsága kifakítja a lelket, és ez a fakóság üli meg a mozi képeit is. De mégsem színtelen a film, mert a tükrében, amelyet tart, ráismerhetünk saját tévedéseinkre, anélkül, hogy vádolnánk magunkat érte. Mosolygunk azon a komolykodó ábrázaton, amelyet vágunk, ha önmagunkról van szó. Amikor a vakságával megbékélni képtelen férfi belenéz a távcsőbe, és csillagok milliárdjai néznek vissza rá, akkor jut el egy csöppnyi békéhez, talán mégsem hiábavaló sem a jó, sem a rossz, ami történik velünk. Minden tökéletlenségünk, fogyatékosságunk ellenére a másikkal egészet alkotunk, sugallja a film.

A film távol tartja magát az érzelgősségtől, de mégis átsüt valami szép melankólia ezeken az esős képeken. Cristián Jiménez történetét elemelte a dél-amerikai világtól, így annak kérdései általános érvényűek; én és a képem a valós és a csalfa elvárások szövevényében. Bölcsessége és szimpatikus hősei ellenére maradt azért bennem némi hiányérzet. A finn rendező filmjeiben a történetből áradó búskomorság, a deprimáltság magától értetődően olvadt bele az északi hidegségbe, és egy dél-amerikai rendezőtől valami hasonló megfelelést vártam a történet és az európai tudatomban létező latin „feeling” között. De minden valószínűség szerint ez az én érzéki csalódásom, és a rendező erre játszott rá dicséretet érdemlő alkotásában.

10/10 pont

Érzéki csalódás (Ilusiones ópticas/Optical Illusions) - chilei-francia-portugál vígjáték, 105 perc, 2009
Rendezte: Cristián Jiménez
Szereplők: Ivan Alvarez de Araya (Juan), Gregory Cohen (David)
Eduardo Paxeco (Rafa), Paola Lattus (Manuela), Álvaro Rudolphy (Gonzalo)

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Illatszertár

Június 15. és július 3. között zajlik a Városmajori Szabadtéri Színpad népszerű Színházi Szemle sorozata.

Cloverfield Lane 10

A Cloverfield Lane 10 a Paramount Nyári Mozi következő filmje!

motázs

A zsámbéki nyár programjainak összeállításánál most is szempont volt, hogy minden korosztály igényeit figyelembe vegyék, és jelezzék, hogy a nagyobb szabadtéri rendezvényeken is helye és közönsége van a „magas” művészetnek.