2017. december 14. - csütörtök

Nem kelet és nem nyugat – A HR manager

Kinyomtatom...

Mit keres egy jól menő tel-aviv-i péküzem humánerőforrás menedzsere Románia egyik legsiralmasabb falujában? Ezt a kérdést ő is felteszi néhányszor magának útja során.

A cím, A HR manager, hogy őszinte legyek, még angolul sem hoz lázba, és bár magyar testvére, az emberi erőforrás menedzser, se nem jobb, se nem rosszabb nála, de éppolyan használhatatlannak tűnik, hogy megteljen rá a nézőtér. Pedig alapos oka volt a rendezőnek, Eran Riklisnek, hogy a fenti címhez ragaszkodjon.

A történet főhőse menedzserként dolgozik Izrael legnagyobb pékségénél, ahol próbál megfelelni munkahelye elvárásainak, és igyekszik teljesíteni elvált felesége és kamasz lánya felé is. De sehogy sem nem találja a helyét. Mígnem egy nap munkaköri leírása között hiába keresi azt a tevékenységet, amely kizökkenti levertségéből. Ugyanis a pékség egyik Romániából bevándorolt alkalmazottja, Julia Petracké, egy öngyilkos merényletben életét veszti. A nő család nélkül él Tel-Aviv-ban, és senki nem gondoskodik az eltemetéséről, így a pékség sem, mivel a menedzsernek a nő pusztán az 535-ös számú alkalmazott. A helyi sajtó felkapja az esetet, és le is hozzák azt az újságban, amely érzékenyen érinti a céget. A menedzsernek nincs más választása, mint hogy mentse vállalata reputációját, és saját tisztességét, gondoskodnia kell a nő méltó végső útjáról, így a koporsóval együtt nekivág Romániának.

A sajátos kelet-európai road-movie-ba csomagolt tragikomédia során néhány különös lélek kényszerű összezártságából két, látszólag egymástól igencsak különböző világnak az elgondolkodtató és egyben szórakoztató képe bontakozik ki. A szokványostól eltérő temetési menetben a menedzser útitársai egy okvetetlenkedő újságíró, egy helyettes konzul, akinek az arcáról sosem olvad le a mosoly és a meggyilkolt nő fia, aki züllésének útját szakítja meg édesanyja eltemetése miatt. A forró és forrongó jeruzsálemi hétköznapokból vezet a főhős útja a békés, de annál ridegebb és hidegebb román mindennapokba. A férfi számára vállalt feladata és kelet-európai útja felülmúl minden képzeletet, és hol groteszk, hol lelkét is megérintő élmények során át találkozik egy olyan világgal, ahol saját belső erőforrásait kell mozgósítania, hogy a címében viselt „human” szónak megfeleljen.

A rendező alapvetően realista alkotásában minden szépítés nélkül láttatja az izraeli és a román mindennapokat. A hitek reménytelen háborúját és a szegénységgel, kilátástalansággal küzdőkét. Bár nem erre és nem is a világok vagy a vallások harcára helyezi a hangsúlyt, hanem arra, ami összeköt. Így egy sajátosan izraeli választ is ad, hiszen a több százezres bevándorlót a jobb élet reményében származása és/vagy vallási meggyőződése hajtotta a sosem látott ígéret földje felé, vagyis ahol a hited, ott a hazád. A menedzsert végső döntése meghozatalában is ez a tétel segíti.

A film történetének valószínűleg választott műfajából fakadóan is, de némi mesei íze van. Mert csak így válik hitelessé az érzéketlen főhős, az elvadult kamasz fiú és az izgága újságíró megváltozása a viszonylag rövid út során. Ez volt talán Julia Petracké életének utolsó küldetése.

A rendező a főalakon keresztül fogja össze és teszi egységessé az abszurdban sem szűkölködő elbeszélést. Pedig a menedzser száraz, a feladatokat gépiesen ellátó alakjától mi sem áll távolabb, mint a felszabadító derű. De éppen ez a kontraszt tesz jót a történetnek, és fedezzük fel mi is, hogy valami végérvényesen elmegy mellettünk, ha nem eszmélünk időben.

A főszerepet alakító Mark Ivanir jól hozza a mogorva személyzetist, aki már régen elfelejtett mosolyogni, de végül sikerül visszanyernie emberi ábrázatát. A többi szereplő is egy-egy nagyon jellemző gesztussal járul hozzá az élvezetes történethez. A realista törekvéseknek megfelelően az operatőr, Rainer Stollman, az emberi reakciókra és a tájra bízta, hogy abban lássuk meg reménytelennek tűnő, de a meglepetésekre mindig kész valóságunkat.
Ezért volt jó látni egy olyan filmet, amely nem ragad le a politikai jelen vagy múlt szétzilálta sorsokon, hanem azt mondja, mindig van egy újabb lehetőség.

9/10 pont

A HR manager (The Human Resources Manager) - színes, feliratos izraeli-német-francia tragikomédia, 103 perc, 2010
Rendező: Eran Riklis
Szereplők: Mark Ivanir, Reymond Amsalem, Julian Nequlesco, Noah Silver

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

jelenet

5 kategóriában győzött a Lady Macbeth a Brit Független Filmek versenyén, valamint elnyerte a Fipresci-díjat az Európai Filmdíjak megmérettetésén.

plakát

Magyaországi bemutató: 2017. december 14.

plakát

Premier előtt már december 8-án vetítik a budapesti Pólus Moziban.