Európa újra mozizni megy!” – Tizedik alkalommal rendezik meg az egyik legnagyobb összeurópai filmünnepet, amelyen tavaly 40 ország 700 mozijában több mint 90.000 néző vett részt.

Gyakran csak étteremben vagy koncerten keressük az autentikusat, moziélményben nem annyira; és mióta hipermodern háromdimenziós-animációkkal próbálják legális filmfogyasztásra ösztönözni a nézőt - minőségibb képpel-hanggal, hogy csak szélesvásznon legyen élmény -, az ilyesmi gyakran nem is nagyon hatja meg. A Winter’s Bone az érzékeny kivételeknek szól: garantáltan megható mozi.
Ez az alkotógárda mindent megtett azért, hogy a drámai környezet a film előnyére váljék, sőt, valószínűleg éppannyi energiát öltek az efféle részletekbe, mint a lényegi sztoriba. Ez főleg azért nem semmi, mert elsődlegesen Daniel Woodrell-nek köszönhető; a Winter’s Bone-t - ahogyan ezt a címet is - ő írta le először. Az Amerikai Filmakadémia pedig Oscar-díjra jelölte az alkotást több kategóriában is; így az esélyes a Legjobb Film,a Legjobb Női és Legjobb Férfi Mellékszereplő, illetve a Legjobb Eredeti Forgatókönyv díjakra. Nem véletlenül.
A dél-missouri táj vadsága és barátságtalansága ellenére sokkal több emberséget rejt, mint elsőre gondolnánk. És ha valahol, akkor itt nagyon elkél az emberség.
A fiatal lánynak (Jennifer Lawrence) szőke haja van; olyan Lindsay Lohan-módi, kék sapkáját mindig gondosan a fejébe húzza, ha választania kellene őzbak és oroszlán közt, a legvakmerőbb oroszlán lenne. Az a legerősebb fajta, amelyik hinni képes. Ree-nek hívják, egyedül neveli két testvérét, miközben kétségbeesetten apja után kutat és küzd a helyiekkel, küzd a seriffel is. Nagyon akar valami olyat, amit a körülötte élők nagyon nem. Fát aprít és mókust lő, hogy megnyúzhassa és megsüthesse a kicsiknek.És közben néha elfelejt élni.
©Nem lehet elég korán kezdeni
Nem lehet elég korán kezdeni
Bizonyítania kell mindenkinek, aki kételkedik benne. Benne, és mindabban, amiben kételkedni illik, kételkedni lehet:
Abban, hogy Ree börtönbüntetés előtt álló apja megkerül, a tárgyaláson megjelenik, így az óvadék biztosítékául szolgáló házuk megmarad; hogy a drogfüggő nagybácsi valóban segít; hogy a lány testvérei biztonságban lesznek, és a súlyosan depressziós édesanyjuk meggyógyul, vagy legalább megért. És főleg abban, hogy mindenki más - akinek érdekében áll -, nem bosszulja meg a lány erőfeszítéseit.
A rendező, Debra Granik nagyon különlegesen láttatja ezt a küzdelmet, és azt a tényt is, hogy Ree-nek az egészre hét napja van.
Eléggé közhelyes fordulatokkal élve most olyasmivel kellene dobálóznom, hogy csak hét nap a világ, de hasonlóan közhelyesen szólva legyen elég annyi, hogy a film életszagú sztori egy lányról, akinek egyetlen esélye, hogy más legyen, mint a többiek.
És végül a bendzsó: van a filmben egy, és igen. Higgyék el, hogy megható a mozi.
7/10 pont
Winter’s Bone - A hallgatás törvénye - színes, feliratos, amerikai filmdráma, 100 perc, 2010.
Rendezte: Debra Granik
Szereplők: Jennifer Lawrence, John Hawkes, Kevin Breznahan, Dale Dickey, Garret Dillahunt





















