Karácsony másnapján már mehetünk is a moziba a családdal, mert jön a Sonic 3!
Hamisítatlan franciás kavalkádba csöppenünk A legszebb dolog című film megtekintésekor. Természetesen a szerelem, a párkapcsolat és egyéb csatolt részei, mint például anyósok a színen, és nem utolsó sorban, amire a cím is utal, a GYEREK körül csapnak fel az érzelmi hullámok hol nevetés, hol sírás formájában.
Rémi Besancon munkáját meleg szívvel ajánlom házasság előtti és közbeni állapotban lévő fiataloknak, miként birkózzanak meg az élet – talán - legnagyobb kihívásával, a gyerekvállalással. A rendező úgy döntött, csak egy témát jár körül, így lehántott mindenféle zavaró körülményt a történetről, mint például a házasságkötést. Ez minden bizonnyal nem értékítéletet jelent, csupán egy nagyon praktikus dramaturgiai döntést, történetesen, ő a lényegről akart filmet készíteni.
A legszebb dolog szüzséje roppant tömör; egy fiatal pár szerelemből gyereket akar, majd gyerekük születik. A valóban kivételes pillanat megélését, mármint a gyerek érkezését, kisebb-nagyobb problémák, nemegyszer drámák színezik. Leginkább erről szól ez a szellemesen megírt, nagy empátiával megrendezett történet.
Már az indítás remek! Hol máshol, ha nem egy video-tékában vet először szemet egymásra a fiú és a lány, ahol a fiú dolgozik, és ahová be-betér a lány, hogy egyetemi tanulmányai sűrűjében kissé elvarázsolódjon Az udvarlás rituáléit a kölcsönzésre ajánlott és visszahozott filmek borítói váltják ki. Nagy klasszikusok és kevésbé maradandó művek címeit mutatják fel egymásnak a kölcsönzőben, így a filmcímekből kerekedik ki az az érzelmi ív, amit úgy hívnak vonzalom, vagyis szerelem.
A történet valójában a szerelem gyümölcsének születése és annak minden szerethető vagy kevésbé várt, sokszor bizony kényes következményeit járja körbe. Önmagában valóban csodás dolog a gyerek, de arról csak ritkán esik szó, hogy ezért bizony nagy árat fizet a nő, és a férfi is.
Az új élet megjelenését a nők lemondásként élik meg a sajátjukról, ami nagy részben igaz is. Barbara történetéből viszont az is világossá válik, hogy a nő személyisége, lénye valójában újjászületik, ami a veszteségérzetet csökkentheti. Vannak veszteségek? – hangzik el az álszent kérdés. Igen, feleli a rendező. Ott van elsőként a párkapcsolat, amelyben a női test egy hosszabb ideig csupán táplálékforrásként funkcionál, és a szex letűnt korok utáni nosztalgikus érzésévé lényegül át. Egyáltalán, a mindennapok megszervezéséhez, mint vásárlás, főzés, etetés komoly Napóleon-kaliberű stratégának kell lenni, mert bizony a lakás, a háztartás a hadiállapot folyamatos képét mutatja. A folytonos küzdelemben a párkapcsolat is vesztésre áll.
A film dicséretesen dolgozik a női magazinok fals, hurrá-optimizmusa ellen, ami csak növeli a gyerekesek frusztrációját, akik sokszor azon tépelődnek, hogy nekik miért olyan piszok nehéz, pedig ők is szeretik a gyereküket.
Amikor a fiatal pár történetében már minden veszni látszik, szerelem, megbecsülés, akkor lép működésbe az a ritka emberi érzelem, vagy még inkább értelem, ami a belátás és az együttérzés névre hallgat. A férfi, mivel nemcsak nemző egyed, hanem társ is, belátja, ha a szoptatásban nem is, de minden másban bizony ugyanolyan felelősséggel és bátran vállalhat feladatokat a kicsi körül, mint nő társa, és jobb, ha nem várja meg ölbe tett kézzel, míg a gyerekkel sakkozni lehet.
A generációs feszültségekre, annak egyik legkényesebb pontjára, az anya-lány kapcsolatra, is kitér a film. Az anyaság várt harmonikus megélésébe talán ezért is keverednek a lezáratlan múltból disszonáns hangok. Filmünkben végül anya és lánya kibeszélik a félreértéseket, füves cigivel és fergeteges röhögéssel ünneplik meg azt.
Az egész annyira magától értetődő és könnyed, hogy megbotránkozásról szó sincs, mert végül minden a helyére kerül a történetben, a kicsi univerzum a körülötte keringő apa-és anya-bolygókkal együtt.
A színészek nagyon jók, különösen a női főszereplő, Louise Bourgoin aki humorral és nem kevés drámai erővel alakítja a komoly döntések sorozata előtt álló anyát. Partnerének, akit Pio Marmai formál meg hasonló tehetséggel, is sikerül felnőnie az apa-társ kombinációhoz. Ki kell még emelni az üdítően nem szokványos Josiane Balasko-t a főhősnő anyjának szerepében..
A rendező sok-sok humortól és konfliktustól, vagyis az élettől lüktető filmbe csomagolta a mit tegyünk, ha…?, dilemmánkat. Eltöprengésre és nevetésre is egyaránt alkalmas A legszebb dolog című film.
10/10 pont
A legszebb dolog (Un heureux évenement) - színes, feliratos, francia filmdráma, 107 perc, 2011.
Korhatár besorolás: 16 éven aluliak számára a film megtekintése nem ajánlott
Rendezte: Rémi Bezançon
Szereplők: Louise Bourgoin (Barbara), Pio Marmai (Nicolas), Josiane Balasko (Claire)