2017. október 23. - hétfő

Miénk ez a cirkusz - Aglaja

Kinyomtatom...
Részlet az Aglaja c. filmből

Deák Krisztina filmje a román származású svájci Aglaja Veteranyi: A gyeremek a forró puliszkába esett című önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült. Az írónő 39 évesen öngyilkosságot követett el, ami kellőképp meghatározza a könyv, így a mozi hangulatát is.

A kis Aglaja (Jávor Babett) akrobata anyuka (Sabine - Ónódi Eszter) első és bohóc apuka (Tandarica - Bogdán Zsolt) második lányaként cirkuszi családba születik Romániában. A család jobb élet reményében a cirkuszi kasszát kifosztva nyugatra menekül, ahol csak Tandaricát veszik fel előadónak, ami az eddig közkedvelt Sabine-t nagyon megviseli, így megveszi a balesetet szenvedett acélhajú nő mutatványát. Aglaját új és egyetlen barátjának elvesztése, valamint az Acélhajú nő balesetének látványa miatt folyamatosan nyomasztja anyja halálának a gondolata, minden mutatványa közben azért imádkozik, hogy Sabine ne zuhanyjon le. Ez átszövi Aglaja életét, mindaddig, amíg nővérével nevelőotthonba nem kerülnek, és a szülők válását követően Ana-t apja el nem viszi magával. Aglaja hiába vár anyjára éveken keresztül. Amikor mégis megjelenik Sabine lányáért, kapcsolatuk már korántsem olyan féltő, mint a film első felében volt. Aglaja csalódott anyjában, akinek a hírnév a legfontosabb, mégis vele marad, még balesete után is ápolja, amíg a film végén talán egyik legnagyobb döntése elé nem néz: folytatja a cirkuszi tradíciót, vagy saját utat választ.

A történet Aglaja felnőtté válásáról, anya és lánya viszonyáról szól. Az otthon előtti rész jól ábrázolja a gyermeki szorongást, a néző gond nélkül a kislány helyébe tudja képzelni magát, Jávor Babett óriási szemei könnyen elhitetik velünk minden gondolatát, félelmét, a film művészien gördülékeny, klisé mentes, feszült hangulatú, míg az otthon utáni rész egy kissé összecsapottnak tűnik, sablonos, talán túl hosszú, mégsem mond el eleget. Néhány szereplő cselekedeteinek motivációja számomra nem teljes, nem értem például miért omlik össze Andre a baleset után olyan keservesen, ha pár napra rá, mindenféle nehézség nélkül el tudja hagyni Sabine-t, vagy, hogy Aglaja miért tart ki olyan sokáig önző anyja mellett, még úgy is, hogy magában már többször eltemette őt.

Bennem kivételesen nem a szereplők - annak ellenére, hogy az állítólag német anyanyelvű, ám mégis magyar akcentussal beszélő figurák kivételével a színészek alakításai nem hagynak nagyobb kívánnivalót maguk után - , a rendező, vagy maga a történet miatt hagyott mély nyomot a film, hanem egyrészt Máthé Tibor gyönyörű képei, másrészt a hangmérnökök, Mateusz Adamczyk és Kovács György teremtette auditív környezet tették a filmet megrendítővé. Még most is kiráz a hideg a kockacukor rágásának hangjától, és még mindig beleborzongok Sabine hajának csikorgásába.

Az Aglaja olykor mesés, néha viszont kifejezetten nyers története sajnos nem teljesen kerek, ám minden hiányossága ellenér egy kellemes, nézhető filmet kapunk, ami miatt a nemzetközi fesztiválokon sem kell szégyenkeznünk.

6/10 pont

Aglaja - színes, magyar-lengyel-román játékfilm, 110 perc, 2012
Korhatár besorolás: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Deák Krisztina
Szereplők: Ónodi Eszter, Bogdán Zsolt, Móga Piroska,Jávor Babett, Kamarás Iván

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Vetítéssorozat Michael Haneke filmjeiből (október 27–29.).

plakát

Dzsungel: ausztrál-kolumbiai koprodukcióban készült film.

plakát

Budapesten forgatott filmmel indult a Spanyol Filmhét az Urániában.