Mi történik, ha három generáció elektromos autóval indul el Kvangdzsuból Budapestre? Meg lehet menteni egy zombivá változott családtagot? És milyen titkok kerülhetnek elő negyven év után egy család múltjából? Szeptember 25. és október 2. között 24 nagyjátékfilmmel tér vissza a Koreai Filmfesztivál a Corvin Moziba.
-Jó reggelt! – mondja a barátnőm, amikor a kérdésére (Láttad az Oscar-díjas Mindenkit?) azt mondom, még nem.
Hogy egyszerűbb legyen, küld egy linket, hogy rákattintás után már csak néznem kell.
Persze, előtte kicsit körbejárom a net-en, pár kritikát elolvasok – köztük azt is, hogy „jó, jó – örüljünk, de valljuk be a film nem jó”. Aztán a kritikák hozzászólásaiból is mazsolázgatok, s így felvértezve avagy éppen erősen befolyásolva – ki tudja? – nekiállok a filmnézésnek.
A film rövid története: az általános iskolában az énektanárnő azokat a gyerekeket, akik nem tudnak énekelni, „megkéri”, hogy próbán, nyilvános szereplésen csak tátogjanak. A legjobb hangú kislánynak ez nem tetszik. Eléri, hogy a kórusversenyen a beintésre minden gyerek csak tátog, az énektanárnő megszégyenülve megy le a színpadról. A kórus pedig énekelni kezd, mindenki.
Szerintem jó a film, nekem tetszett. Az életképek az iskolából mind elképzelhető szituációk: a gyerekek, tanárok viselkedése, öltözete, a beszédük. Remek az énektanárnő megformálása (Valamelyik hozzászólásban olvastam, hogy nem lehet tudni, hogy buta vagy gonosz vagy rákényszerítik-e, hogy tátogásra ítélje-e az énekelni nem tudókat. Szerintem a filmben ennek nincs jelentősége). A gyerekszereplők jól játszanak, hihetően. A filmnek van csattanója: a gyerekek elérik, hogy a tanárnő tehetetlenül levonuljon a színpadról. A végén pedig ott van a csoda, mint a mesékben - amikor a kondás elnyeri a királylány kezét és a fele királyságot – itt pedig karvezető nélkül szól a dal, mindenki boldogan és tisztán énekel.
Talán segítene a fanyalgóknak, ha valamilyen ”műfajba” besorolnák a filmet, mert hogy rövidfilm – az csak a hosszát jelzi. Mint szólnának ahhoz, hogy kicsit groteszk, mesébe átcsúszó befejezéssel? Hogy ilyen műfaj nincs? Kár.
Pedig szerintem a film vége is annyira a hihető, mint a Gravitációban Sandra Bullock esete, amikor ő a kínai űrkabinban ecpeccel találja meg a jó gombot …. (ha még nem látták, ezt a filmet is ajánlom).
Kár kihagyni a Mindenki-t, nézzék meg, és nemcsak azért, mert csak 25 perc!






















