A Disney+ bejelentette őszi premierjeit: érkezik többek között a Jilly Cooper ikonikus regénye alapján készült Riválisok (Rivals) című brit saját gyártású drámasorozat, a Marvel Television Mindvégig Agatha (Agatha All Along) című sorozata Kathryn Hahn főszereplésével, a Ryan Murphy által készített Doctor Odyssey, A Grace Klinika (Grey's Anatomy) és az FX A nagy öreg (FX’sThe Old Man) című nagysikerű sorozatok új évada.
-Jó reggelt! – mondja a barátnőm, amikor a kérdésére (Láttad az Oscar-díjas Mindenkit?) azt mondom, még nem.
Hogy egyszerűbb legyen, küld egy linket, hogy rákattintás után már csak néznem kell.
Persze, előtte kicsit körbejárom a net-en, pár kritikát elolvasok – köztük azt is, hogy „jó, jó – örüljünk, de valljuk be a film nem jó”. Aztán a kritikák hozzászólásaiból is mazsolázgatok, s így felvértezve avagy éppen erősen befolyásolva – ki tudja? – nekiállok a filmnézésnek.
A film rövid története: az általános iskolában az énektanárnő azokat a gyerekeket, akik nem tudnak énekelni, „megkéri”, hogy próbán, nyilvános szereplésen csak tátogjanak. A legjobb hangú kislánynak ez nem tetszik. Eléri, hogy a kórusversenyen a beintésre minden gyerek csak tátog, az énektanárnő megszégyenülve megy le a színpadról. A kórus pedig énekelni kezd, mindenki.
Szerintem jó a film, nekem tetszett. Az életképek az iskolából mind elképzelhető szituációk: a gyerekek, tanárok viselkedése, öltözete, a beszédük. Remek az énektanárnő megformálása (Valamelyik hozzászólásban olvastam, hogy nem lehet tudni, hogy buta vagy gonosz vagy rákényszerítik-e, hogy tátogásra ítélje-e az énekelni nem tudókat. Szerintem a filmben ennek nincs jelentősége). A gyerekszereplők jól játszanak, hihetően. A filmnek van csattanója: a gyerekek elérik, hogy a tanárnő tehetetlenül levonuljon a színpadról. A végén pedig ott van a csoda, mint a mesékben - amikor a kondás elnyeri a királylány kezét és a fele királyságot – itt pedig karvezető nélkül szól a dal, mindenki boldogan és tisztán énekel.
Talán segítene a fanyalgóknak, ha valamilyen ”műfajba” besorolnák a filmet, mert hogy rövidfilm – az csak a hosszát jelzi. Mint szólnának ahhoz, hogy kicsit groteszk, mesébe átcsúszó befejezéssel? Hogy ilyen műfaj nincs? Kár.
Pedig szerintem a film vége is annyira a hihető, mint a Gravitációban Sandra Bullock esete, amikor ő a kínai űrkabinban ecpeccel találja meg a jó gombot …. (ha még nem látták, ezt a filmet is ajánlom).
Kár kihagyni a Mindenki-t, nézzék meg, és nemcsak azért, mert csak 25 perc!