Az El Greco a krétai származású Spanyolországban világhírűvé vált festő életének főbb állomásait és festészetét bemutató film. Érdekes, izgalmas és a végén feszültséggel teli.

A film első részében Krétát, a festő gyökereit, családját látjuk. Itt még Domenikos Theotokopulos kréta legjobb festőjeként éli életét, amikor egy asszony későbbi szerelme, a velencei helytartó lánya, felfigyel festményére és persze rá is, ezért magával viszi Velencébe. Itt Tiziano műhelyében tanulhat, akinek a nevét is köszönheti, mivel a festő eredeti nevét az öreg mester nem tudta megjegyezni csak úgy hívta el greco, ami annyit tesz, a görög.

Egy spanyol pap Isteni sugallatra itt figyel fel rá (Fernando Niño de Guevara), akinek a festő életében még később is szerepe lesz. Egyenlőre annyit köszönhet neki, hogy késztetést érez, Spanyolországba kell mennie.

Így kerül Spanyolföldre, ahol rátalál igazi festészeti stílusára. Itt családra és otthonra lel. Művészete virágkorát éli, Spanyolország legismertebb festője lesz. Legfőbb megrendelője az egyház.

A film jól bemutatja, hogy mi El Greco festészetének igazi lényege. Alakjai az utca emberei mégis képes szentet varázsolni belőlük. Festményein elhozza a fényt még a legsötétebb zugba, ezért is gondolhatjuk El Greco Isten kiválasztottja.

Párhuzamosan követhetjük végig El Grecot spanyolországba juttató pap életét, aki időközben, akaratán kívül a spanyol inkvizíció feje lett Az önmeghasonlott pap El Greco egykori pártfogója immáron már ellensége lett. Festészetét lázadónak és a népet bujtogatónak tartva az inkvizíció elé állíttatja.

Az inkvizíciós tárgyalás a film legizgalmasabb pontja. A nevetséges vádakat felvonultató bizottság ellen hasztalan bármi védő beszédet mondani, a tárgyalás fordulópontját és a festő egyetlen esélyét jelenti, amikor beidézi régi „barátját”(az főinkvizítort), aki bár eretnekséggel vádolja, mégis megfestettette vele saját portréját. Akik ismerik a festő élettörténetét azoknak nem titok a tárgyalás végkimenetele, akik pedig nem izgulják végig az utolsó néhány percet.

Ahogy a rendező a díszbemutatón elmondta, ezzel a filmmel El Grego és Isten közötti kapcsolatot próbálta kutatni. A filmben szereplő Isteni jelenlét, a jelenések, amelyek hihetőek és nem erőltetettek, kicsit talán elhitetik , hogy El Greco Isten kiválasztottja, aki folyamatos véletlenek útján beteljesíti sorsát és tehetségét az Isteni igazság szolgálatába állítja.

Kicsit zavaró volt, hogy a film nyelvezete a görög és spanyol nyelvek helyett angol, amely talán a főszereplő angol anyanyelvének köszönhető, vagy annak hogy a filmet nemzetközi piacra szánták. Ez talán nem lenne baj, ha a színészek tökéletes angolsággal és végig angolul beszéltek volna, de a néha fel hangzó görög és spanyol beszélgetések, vagy szófoszlányok logikátlan előbukkanása vagy az angolul beszélő színészek olaszos vagy spanyolos akcentusa teljesen felborította a film nyelvezeti logikáját.

A film az európai filmgyártás ékes példája, ahol egy görög rendező, angol főszereplővel és spanyol mellékszereplőkkel együtt, görög-spanyol-magyar koprodukcióban készít egy filmet.

Érdemes ellátogatni a Szépművészeti Múzeumba és személyesen megtekinteni a filmben látott festmények közül néhányat.

8.1/10 pont

El Greco, 119 perc
rendező: Yannis Smaragdis