Nagy Borbála első nagyjátékfilmjét, a Mambo Maternicát beválogatták a február 2-8. között megrendezendő 45. Magyar Filmszemle versenyprogramjába, így ott lesz a film hazai premierje. A három, egy-egy döntés küszöbén álló nő történetét bemutató, Budapesten, Berlinben és Párizsban játszódó, az NFI Inkubátor programja támogatásával készült, magyar-német-francia koprodukció főszereplői Török-Illyés Orsolya, Sipos Vera, Székely Rozália és Schmied Zoltán.
A hemzsegő amerikai filmek között kimondottan jó beülni az olyan rendezvényekre, mint a Magyar Filmszemle, ahol láthatjuk, létezik magyar filmgyártás.
Elsőként két dokumentumfilmet néztem meg, mert naivan azt gondoltam itt nincs lemaradásunk.
Nem számítottam én itt Frost/Nixon kaliberű filmekre, hanem egyszerűen csak Filmet szerettem volna látni, ha már moziba megyek. Cserébe kaptam két gyenge 90-es évekbeli televíziós beszámolót.
Van jó pár dolog, ami megkülönbözeti a mozit a televíziós műsoroktól, de mégis egy dologban mind a két műfaj azonos: megfelelően kell bánni a képpel és a hanggal egyaránt. Moharos Attila Kapocs című filmjében ezt a harmóniát egyáltalán nem éreztem. Egy hölgy életbeszámolóját hallhatjuk, vágóképekkel és oda nem illően néha felhangzik egy-két cigány muzsika, hogy hangsúlyozza itt a cigányság a téma.
A történet Lakatos Gabrielláról szól, aki sok szerencsétlenség ellenére hűen tudott hinni Istenben és élete céljaként azt határozta meg, hogy cigányoknak legyen a református lelkipásztoruk.
A téma választással nem is lenne baj, ha azt nem sötétítené be a pénz, ami a „film” végére egyre zavaróbb az ilyen kijelentések miatt: „Jó lenne ha támogatnának, hogy tovább működjön a cigány misszió. … Ha nem is sokkal, csak 40 ezer forinttal.”.
A másik „film” amit láttam S. Takács András: A gyakornok, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem egy vizsgafilmjeként készült.
S. Takács András azon szerencsés 20-éveskhez tartozik, aki eljutott a BBC-hez és a CNN-hez és olyan nagyágyúkkal beszélhetett, mint Richard Quest, a CNN humoros műsorvezetője. A filmben arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy magyar riporter milyen lehetőségekkel indulhat a világ legnagyobb televízióinál. A választ még a film nélkül is ki lehet találni: „Szép vagy, aranyos vagy, intelligens vagy, de…”
Gyakorlatilag, ha S. Takács András helyett egy másik hallgató megy, akkor ugyanazt mondják neki is. Igazán érdekes az lett volna, ha egy rutinnal rendelkező és Magyarországon már ismert, angolul jól beszélő riporter kapott volna ilyen lehetőséget. De erre még várni kell…






















