Egy film a szeretetről, a kitartásról, a korrupcióról, a nők hátrányos helyzetéről és a reményről. Ez az Elcserélt életek.

Nehéz jó kritikát írni erről a filmről, mert egy valóságos történetet dolgoz fel, valósághűen, amibe nem lehet belekötni. J. Michael Straczynski forgatókönyvírónak közel egy évébe került összeszedni a részleteket levéltárakból, hogy azt Clint Eastwood végül filmre vihesse. Ráadásul egy híres történetet a Wineville-i gyilkosságokat (Wineville Chicken Coop Murders) dolgozza fel.
Már a forgatókönyv alapján teljes érezhető volt a siker. Nem csoda, hogy jó pár nagy színész is pályázott Christine Collins szerepére, beleértve Reese Witherspoon-t és Hilary Swank-et, amit végül Angelina Jolie nyert el. Sokak szerint alakítása kitűnő én mégis egy gyenge közepest adnék rá. Egyszerűen nem tudta elhitetni velem, hogy Ő annyira szereti azt a gyereket, hogy ilyen kitartóan tudjon küzdeni érte. A küzdést sokkal jobban játssza el, mint a szeretetet, holott az elsőn sokkal nagyobb a hangsúly.

A speciális effekteknek, jelmezeknek és díszleteknek köszönhetően sikerült létrehozni egy teljesen korhű 20-as évekbeli Amerikát. Látszik a filmen a sok beletett munka. Kis érdekesség, hogy maga a forgatás nem tovább, mint egy hónapig tartott csak.

Jó alapokból építkezik a film, de mégse lett „remekmű”, mint amire sokan számítottak. Jól mutatja ezt az is, hogy a 61. Cannes-i filmfesztiválon sokan Arany Pálma (Palme d'Or, a fesztivál legnagyobb értékű díja) díjat gondoltak, amit végül A falak között című film kapott meg.

7/10 pont

Elcserélt életek (Changeling), 141 perc
rendező: Clint Eastwood