A gyerekeknek szóló mesefilmek egyik legfontosabb vonása, hogy alapvető morális irányokat mutatnak a fiatal nézőknek. Ezek általában nem bonyolult tételek, "Az elfogadás a legfontosabb" vagy "Az igazság végül győz" típusú állítások. Hogy az óvodás korúak mennyit fognak fel a képek közötti jelentésből, az vitatható. Egy 12-es karikás film célcsoportjához viszont már eljut az üzenet. A héten moziba került Demóna azt tanítja, hogy az emberek nem képesek szeretni. Gratulálok.

A jelenlegi állás szerint nálunk csak DVD-n fog megjelenni Angelina Jolie első rendezése, melyet kis hazánban forgatott. A vér és méz földje, eddig nem nagyon aratott sikert az USA-ban, pedig többen úgy gondolták, hogy akár díjakat is nyerhet! Pedig maga a történet nem tűnik rossznak, és a háború - szerelem ötvözése is jó néhány filmkészítőnek bejött már. Hát úgy látszik, Angelinának inkább a mozivásznon a helye, mint a kulisszák mögött...

A panda a legirigyeltebb medvefajta. Ha megéhezik, nem kell a grizzly medvéhez hasonlóan bolond módra a menetiránnyal szemben úszó pisztrángokkal bajmolódnia, vagy mint a jegesmedvének órákig fixálnia egy jégtábla repedését, hátha arra téved egy elbambult fóka.

Egy film, ami kapott negatív és pozitív kritikákat is. Az az egy biztos, hogy mindkét főszereplőt Golden Globe díjra jelölték. Én pontosan miattuk néztem meg a filmet, hiszen mindkettőjüket nagyon szeretem. Ők Angelina Jolie és Johnny Depp. A díjat végül nem ők vitték haza, de nekem tetszett az alakításuk és maga a film is.

Bárhol, bármelyik tíz perc után. Állítsd meg a filmet és kérdezd meg a közönséget, hogy szerintük most mi következik! A választ mindenki elhibázná, és ez a lényeg. Valóban. A vásznon két sztori fut: az egyik a hivatalos, a másik mögötte van. A néző gyakran csak bizonytalanná válik, máskor meg nem hisz a szemének. Angelina Jolie-nak se nagyon. Mert nem tud. Mert nem lehet.