A bányászok munka- és életkörülményeit bemutató Bányászati és Ipari Skanzen nemcsak Magyarországon, de Európában is egyedülállónak számít. A kiállítóhely április 2-tól várja az érdeklődőket Tatabányán.

A szénbányászat emlékeinek és hagyományainak megőrzésére létrehozott Bányászati és Ipari Skanzen 1988-as megnyitása óta folyamatosan bővülő és tematikájában is gazdagodó kiállításokkal várja vendégeit. A Tatabányai Múzeum nemzetközi vonatkozásban is egyedülálló kiállítóhelyén egy régi bányaüzem teljes épületegyüttesével, berendezett irodákkal, szabadtéri gépbemutatón és bejárható bányatérség segítségével idézi meg a szénbányászatot a régi XV-ös aknán. A skanzent az egykori tatabányai bányászkolóniák jellegzetes lakó- és középületei teszik még teljesebbé. A látogatók múzeumi körülmények között ismerhetik meg az összetett, nehéz munkát, amit a bányász nap mint nap végzett a föld alatt. Az „öreg XV-ös akna" külszíni létesítményei abban az állapotban kerültek megőrzésre, ahogy egykor az üzemelés alatt voltak. Az acélszerkezetű aknatorony, a kasokat mozgató lenyűgöző szállítógép, a kovácsműhely, a víztorony, a fürdő-öltöző épület, a hősi halottaknak állított emlékmű, a volt irodaépületben az üzemvezetői iroda, a bányamérnökség és a faléz mind-mind sajátos hangulatot áraszt. A hozzájuk kapcsolt új állandó kiállítások pedig még érthetőbbé teszik a látogatók számára az adott objektum szerepét.

A hagyományos műszaki- és technikatörténeti kiállítások mellett a skanzen legkeresettebb látványossága az egykori helyi bányatelepeket jellemző épületek közül a két régi kolóniaház, a tisztviselői ház és a régi iskola. Amíg az első kolóniaházban a szoba-konyha-kamrás, 35 m²-es, korhűen berendezett lakások a 20. század elejétől az 1960-as évekig követik nyomon a lakáskultúra alakulását, addig az ún. „mesterségek házában” a helyi ipartelepeket jellemző kisipari műhelyek kaptak helyet. Az eredeti helyén, változatlan formájában megmaradt tisztviselői lakás bemutatásával pedig még teljesebb lett a kép az egykori bányatelepen lakók életkörülményeiről. A régi ótelepi iskola mintájára felépített épületben két korhű – egy 1920-30-as és egy 1960-70-es évekbeli – osztályterem kapott helyet, ahol a „régi tanítási órák” megtartása igazán élővé és nosztalgikussá teszi a múzeumi élményt.

A skanzen fontos helyszíne a bányász hagyományok ápolásának, a bányásznapi rendezvényeknek, a kulturális találkozóknak, szakestélyeknek. A kiállításokhoz idén is különleges közművelődési és múzeumpedagógiai programok társulnak, ami a látottakat még vonzóbbá teszi a látogatók számára. Az „élő múzeum” megszervezésével a vendégek az 1940-es évek elején érezhetik magukat, köszönhetően a múzeum baráti körének és önkéntes segítőinek. A bányász hétpróba egyre népszerűbbé vált az utóbbi években, nemcsak a helyi lakosság körében, de a turisták között is. A vetélkedő során a csapatok (brigádok) megtapasztalhatják, miért volt a bányászok munkája kemény és izzadságos. A Tatabányai Múzeum szervezésében megvalósuló Bányabarangoló egyhetes kihívása pedig a város bányászati emlékhelyeinek felkutatására invitálja játékos formában a résztvevőket.

A bányász hagyományok megőrzésén túl a múzeum más területeken is hozzájárul Tatabánya város önálló arculatának kialakításához és megőrzéséhez. A Tatabányai Múzeum, a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány, a Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítvány és Lois Viktor együttműködésével 1997 óta nyaranta kerül megrendezésre KÉP-ZE-LET Nemzetközi Fémszobrász Szimpózium a skanzenben. Az itt készült alkotásokból az évek során folyamatosan gyarapodó szoborkert jött létre. A kortárs művészet ezen ága kiválóan illeszkedik egy korábban működő ipari környezetbe, az abból létrehozott múzeum különleges részét képezik az itt látható alkotások. Az Országos Fafaragó Tábor Tatabánya legpatinásabb, aktívan működő művészeti tábora, melynek helyszíne a skanzen. A Vértes Agorája szervezésében megvalósuló Dadabánya fesztivál évről évre üde színfoltja a régió underground művészeti életének.