Elkészült a Bridget Jones széria befejező része. Ami kissé vegyes érzéseket váltott ki belőlem.

A Bridget Jones egy olyan sorozat, amit egy nő írt nőknek. A nők olyan párkeresési problémáiról szól, amit a férfiak nem nagyon értenek, de mi nők nagyon jókat tudunk nevetni rajta, mert biztos hogy belőlük egy-két dolgot mi is átéltünk. Bridget Jones, az örök szingli és talán éppen, ezért kellett Helen Fielding a film alapjául szolgáló könyvben Mark Darcynak meghalnia, így megnézhetjük ugyanazt a sztorit, csak modern köntösben Tinderrel és másik 2 férfival. A bökkenő az, hogy most már van Bridgetnek 2 gyereke, akikről a filmben néha elfelejtkeznének, mintha nem is léteznének, akik csak akkor kerülnek elő, amikor Bridgetnek el kell játszania a lestrapált hóbortos anyukát, akinek meghalt a férje, ezért gyászol.

Az a baj ezzel a filmmel, hogy nem életszerű, hogy nem lehet már azonosulni a karakterrel. Renéée Zellwegernek még fiatalon jól állt a csámpás kisség habókos Bridget Jones szerep, de most már kissé karikatúraszerű, mintha Bridget Jones valami bolond öregasszony lenne. Persze lehet, hogy Angliában ez az átlag, de a korábbi filmekben sokkal univerzálisabb problémák jelentek meg.

Van egy szétesett anyuka, akinek meghalt a férje. Suliba menet felgyújtja a konyhát és pizsamában viszi a gyerekeket iskolába. Aztán megvilágosodik és hirtelen visszaveszik a menő produceri állásába, bébiszittert fogad és leakaszt egy 29 éves félistent. Nyilván ez csak egy film, tehát nem kell valóságosnak lennie, de Bridget Jones mindig arról volt híres, hogy a mi problémáinkat éli meg, mi meg röhögünk vele és magunkon.

Mostanában egyébként már több filmben veszem észre a jelenséget, hogy 50-es nőket fiatal férfiakkal hoznak össze. Nicole Kidmannek az utóbbi időben 2 filmje is erről szól, most pedig ez a film is. Nem tudom, hogy ezt az irányzatot Hollywoodból erőltetik-e, azért mert egyre több a tehetős idősebb nő vagy a feminizmus ért el olyan szintet, hogy nem csak az az elfogadott, hogy idős férfiaknak legyen fiatal tyúkja, hanem fordítva is. Azt hiszem az előbbi.

Vannak a filmnek jó oldalai is, a gyászolás és gyászfeldolgozás része, még ha kicsi részben is jelenik meg a filmben, vannak benne jó mozzanatok. Az iskolai állásbemutatós nap kifejezetten tetszett. Vagy például az anyasággal járó nehézségeket is megmutatja, de az a baj, hogy kb. 15 percben utána jön a varázslatos bébiszitter és a gyerekek eltűnnek a filmből. A nosztalgiával is finoman bántak. Minden szereplőt sikerült méltó módon visszahozni. Emma Thompson nőgyógyász karakterét is nagyon ötletesen hozták vissza.

Nagyon szeretem a Bridget Jones sorozatot és emiatt duplán csalódott vagyok most, mert ez a rész szerintem nem sikerült olyan jól, mint a többi. Már a trailernél gyanakodtam, de arra gondoltam, hogy a film tartogat még valamit számunkra. Vannak komikus jelenetek és nagy igazságok, de vígjátéknak nem elég vicces, drámának pedig nem elég komoly. A drámai részek pedig rettentően manipulatívak, amit aljas és olcsó húzásnak gondolok. Ennek ellenére Bridget Jones rajongók nézzék csak meg, mert mindezek ellenére még így is megvan az a Bridgetes bája.