2026. január 6-án, hosszú betegség után elhunyt Tarr Béla, a magyar filmtörténet egyik legjelentősebb és nemzetközileg legismertebb rendezője.

A kezdetek: a Balázs Béla Stúdiótól a nemzetközi áttörésig

A Pécsett született Tarr Béla (1955) már 16 évesen amatőr filmkészítésbe kezdett. A magyar kísérleti film legendás bázisában, a Balázs Béla Stúdióban készítette el első játékfilmjét, a Családi tűzfészket (1977), amely máris felkeltette a nemzetközi figyelmet: Mannheimben elnyerte a fesztivál nagydíját.

Párhuzamos élete – hajógyári munkás, majd művelődési házi recepciós – nem akadályozta meg filmes ambícióiban. 1982-ben diplomázott a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és ugyanebben az évben társalapítója lett a Társulás Filmstúdiónak, amely 1985-ös, politikai okokból történő megszűnéséig a magyar független filmkészítés fellegvára volt.

A Kárhozat és a stílus megszületése

1987-ben elkészítette a Kárhozatot, az első magyar független játékfilmet, amely 1988-ban a Berlinalén robbant be a nemzetközi köztudatba. Ezzel a filmmel kristályosodott ki az a vizuális nyelv és lírai realizmus, amely később Tarr Béla védjegyévé vált: a lassú, szemlélődő kameramozgások, a hosszú beállítások, a fekete-fehér képi világ, valamint a lélek és a táj, az ember és környezete közötti mély kapcsolat ábrázolása.

Berlini évek és a pedagógus Tarr

1989-1990-ben a DAAD ösztöndíjasaként Berlinben élt, majd vendégprofesszorként kezdett tanítani a Deutsche Film- und Fernsehakademie Berlin (DFFB) falai között, ahol 2011-ig formálta a fiatal filmesek generációit. 1997-ben az Európai Filmakadémia is tagjai közé választotta.

A TT Filmműhely és a produceri szerep

2003-ban megalapította a TT Filmműhelyt, amely nem csupán saját utolsó filmjeinek produkcióját végezte, hanem olyan alkotók munkáit is támogatta, mint Jancsó Miklós, Mundruczó Kornél, Fliegauf Bence vagy Mészáros Márta. Tarr producerként is hozzájárult a magyar filmkultúra gazdagításához.

A Torinói ló – búcsú a rendezéstől

2011-ben bemutatott utolsó játékfilmjével, a Torinói lóval (Berlinale Zsűri Nagydíj) Tarr bejelentette, hogy lezárja rendezői pályafutását. Ez a hipnotikus, filozofikus mű méltó lezárása lett egy olyan életműnek, amely újradefiniálta a kortárs művészfilm lehetőségeit.

A film.factory – radikális filmoktatás Szarajevóban

2012-ben Szarajevóban alapította meg a film.factory nemzetközi filmiskolát, amely gyökeresen új modellt képviselt a filmoktatásban. Az általa létrehozott BA-, MA- és DLA-programok 2016-ig tartó vezetése alatt az intézmény a világ egyik leginnovatívabb filmiskolájává vált. A legnevesebb alkotók tartottak itt kurzusokat – Apichatpong Weerasethakul, Carlos Reygadas, Pedro Costa, Gus Van Sant, valamint Tilda Swinton és Juliette Binoche is tanított itt, míg a filozófus Jacques Rancière gondolatai is formálták a képzést. A film.factory diákjainak munkái rendszeresen szerepeltek Cannes-ban, Berlinben, Rotterdamban és Velencében.

A mozgókép kibővített tere

Az utóbbi években Tarr a filmkészítés hagyományos határait feszegette. 2017-ben az amszterdami Eye Filmmuseumban a Till the End of the World című kiállítása a film, a színházi díszlet és az installáció összefonódását mutatta be, mintegy 40 000 látogatót vonzva. 2019-ben a bécsi Wiener Festwochen számára készítette el a Missing People című helyspecifikus projektet, amely 250 hajléktalan ember közreműködésével jött létre – újabb bizonyítéka annak, hogy Tarr művészetében mindig is központi szerepet játszott a kirekesztettek, az outsiderek világa.

A Sátántangó öröksége

Tarr Béla neve elválaszthatatlan a Sátántangótól, attól a hétórás eposzától, amely 1994-es bemutatása után a filmtörténet egyik legfontosabb művévé vált. 2012-ben a Sight and Sound magazin és a BFI listáján minden idők 50 legnagyobb filmje közé került. 2019-ben a Berlinale Forum kezdeményezésére világszerte ünnepi vetítésekkel emlékeztek meg a film 25. évfordulójáról.

Elismerések és örökség

Tarr Béla a Magyar Filmművészek Szövetségének tiszteletbeli elnöke és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. Kossuth-díjjal és Balázs Béla-díjjal tüntették ki, Franciaország a Művészetek és Irodalom Rendje lovagja címet adományozta neki. Számtalan díszdoktori címet és életműdíjat kapott szerte a világon (köztük a Pekingi Filmakadémiától, a prágai FAMU-tól és a genti KASK-tól). 2023-ban átvehette az Európai Filmakadémia életműdíját.

Az elmúlt években vendégprofesszorként tanított több filmes intézményben (Filmakademie Baden-Württemberg Ludwigsburg, Le Fresnoy Lille, FreeSZFE Budapest), és világszerte tartott mesterkurzusokat.

Tarr Béla művészete túlmutat a filmen: a létezés alapkérdéseit, az idő múlását, az emberi méltóságot és a remény hiányát vizsgálta olyan vizuális erővel, amely nemzedékek filmkészítőit inspirálta és inspirálja még évtizedekig. Munkássága megkérdőjelezhetetlen helyet biztosít számára a filmtörténet pantheonjában.