Május 5-én kezdődött el az utolsó Magyar Filmszemle. Sorában a 42-dik, napjai számában négy napos. Tehát egyaránt üdvözlünk és búcsúztatunk valamit. A még mindig nagyon fiatalnak számító művészeti ágnak a közel fél évszázados rendszeres ünneplése komoly fegyvertény a hagyományokra kényesen ügyelők számára is. Mára kiderült, a ti hagyományotok, nem a mi hagyományunk.

Toretto és O’Conner egy utolsó dobásra készülnek Rio de Janeiroban. A nyomukban a helyi rendőrség, és egy elit csapat, akiknek a vezetője bármire képes csak azért, hogy elkapja a már kétszeresen szökött rabot. Az öt rész közül nálam toronymagasan ez a befutó!

Abból, ha egy - idealistán - jóléti államban élő ügyvéd afféle „svéd krimit” ír - és az idézőjel itt csont nélkül a műfajnak szóló elismerés -; abból nem következik, hogy anyagi gondjai vannak. Akkor sem, ha csak hazai pályán eddig 400 000 eladott példány jogdíját zsebelte be. A pénz mégis olyannyira kulcskérdésnek számít manapság, hogy a filmvásznon is megfog, sztoritól függetlenül. Az Instant dohányban ráadásul utóbbi is nagyon erős: csak a kokain, csak a reváns.

Vezér Évát, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatóját meghívták a cannes-i filmfesztivál Caméra d’Or zsűrijébe. A héttagú zsűri a Cannes-ban bemutatkozó legjobb első játékfilm Arany Kamera díjáról dönt.

Játsszunk! Én azt mondom, 60-as évek. Erre te nevetve rávágod, Beatles, Omega, miniszoknya, farmernadrág, hippik a mezőn, párizsi diákok, Truffaut, új hullám! Aztán elkomorul az arcod, és bevillan, beszervezés, besúgás, tartótiszt. Persze erről te apádéktól tudhatsz csak, mert akkor születtél, de később mesélték, hogy hallottak valamit a szomszédról, akit egy szürkeöltönyössel láttak órákig ácsorogni két utcával lentebb.

Oldalak

Hirdetés