Tévedésből vettem kezembe a könyvet, első ránézésre „családnév-változások”-at olvastam változtatások helyett. Nem oly nagy különbség, de mégis. Aztán amint beleolvastam a könyvbe, találtam utalást, hogy nemcsak én, de bizony a hatalom is néha „elolvas” – 1922 után a magyarul anyakönyvezett neveket csehszlovákosították. Bizony nagy különbség, ha valaki szabad akaratából megváltoztatja a nevét - avagy megváltozik az állam akaratából a neve.

A könyv jó. Igazából azt mondanám, hogy öszvér a szó pozitív értelmében – már ha úgy gondoljuk, hogy az öszvér a lónak és a szamárnak a legpraktikusabb tulajdonságait ötvözi. De alapvetően azért nem nevezem öszvérnek, mert ha a szakmabelieket lónak (telivérnek) gondolom és bennünket, laikusokat (nem szamárnak) kedves, jószándékú csacsinak – akkor én csak a csacsik nevében nyilatkozhatok. Én nem vagyok szakmabeli. Én laikus vagyok.

Nagyon tetszik a könyv szerkezete. Az első fejezetnek mondható rész általános elvi kérdésekkel igen közérthetően foglalkozik (én csak elismeréssel néztem a hivatkozott irodalom mennyiségét – ez legyen a szakmabeliek csemegéje). Igen tetszett a névváltozások rendszerezésére tett kísérlet, például még sohasem gondolkodtam el, miért lett Sziddhartából Buddha, s arról se hallottam még, hogy Jáva szigetén hogy változik meg a házasulandók neve.

Én ennek a könyvnek szívem szerint adtam volna egy alcímet. Maga a cím - szerintem igen frappánsan vegyíti a tudományos művek pontos megnevezését az irodalmi művek szellemességével (már ahol ez megvan, mondjuk a szellemességre való törekvésével) – szóval én hiányoltam egy pontos időtartam meghatározást. Ezen a szerkesztők is gondolkodhattak – vagy volt bennünk valami ilyesmi – én úgy gondolom, mert az előszó így kezdődik: A családnév-változtatások (elsősorban: névmagyarosítások) 19-20. századi történetük során...

De semmi vész, hiszen a második fejezet bemutatja azt a történelmi-ideológiai teret, amelyben a névváltoztatások történtek. Elgondolkodtató, hogy a nemzeti eszméből hogyan válhat nacionalista téveszme. Ez a soknemzetiségű Kárpát-medencében mai is élő probléma. De ne komorodjunk el, hiszen ebben a részben olvashatunk a nemzeti romantikának a hatásáról is, amely egy sokkal könnyedebb téma.

Miután az elvekkel és elméletekkel fel vagyunk vértezve, jönnek a „történetek”, a csemegék: tudja például, hogy az 1848-49-es szabadságharc hatására volt egy falu, ahol a német származásúak a nevüket magyarosították – ők magyarok! Tudja, hogy kik a tirpákok és mi lett a nevükkel? Tudja, hogy egyes családneveket kik vettek fel?
Tudja? Nem tudja? Most sok mindent megtudhat – ha érdekli, csak olvasni kell!
A mellékletet is érdemes megnézni, például a védett családnevek miatt, valamint a fontosabb rendeleteket, rendelkezéseket is itt találjuk.

Szóval, érdekes könyv, s ha nem is egy szuszra olvassa el egy laikus – alkalmanként egy-egy tanulmány elolvasása szórakoztató és tanulságos is lehet.

Farkas Tamás, Kozma István: A családnév-változtatások történetei időben, térben, társadalomban, 2009
Gondolat kiadó, ISBN: 9789636931919