2010. november 30-án, kedden 18 órai kezdettel Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke és Némethy Andrea művészettörténész, független kurátor nyitja meg Balogh Ádám „A teremtés rózsakertjének éneke” c. örmény fotókiállítását.

Balogh Ádám 1971-ben született Budapesten. 2000 óta csoportos és egyéni kiállításokon vesz részt alkotásaival. A művész fogékony, nyitott személyisége, egzotikus utazásai Közép- és Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia, a Közel-Kelet hatása tükröződik műveiben. Balogh Ádám fotóit számos útikönyvben publikálták hazánkban és külföldön egyaránt. Pillanatfelvételek, életképek örökítik meg egy-egy távoli, idegen és mégis ismerős kultúra világát, s közvetítik az érzést, mintha jártunk volna itt. A fotók mesélnek az ott élők életés emberszeretetéről. A pillanat csodájáról. Földünk ezernyi arcáról.

©Balogh Ádám: A teremtés rózsakertjének éneke
14 év óta óta - CSEPPEK.hu.Balogh Ádám: A teremtés rózsakertjének éneke

Most egy zarándok köpenyébe bújva Örményország mézillatú-aranysárga gyertyái fényében úszó ősi monostorainak és szentélyeinek misztikus helyszíneire hívja a látogatót, megragadva egy-egy igazán különleges pillanatot a kereszténység vendégszerető világából. A bemutatásra kerülő szakrális fotók által átélhetjük az örmény hit misztériumát, az isteni szeretet érzését. És egyúttal fellebben egy fátyol egy országról ahol először tették a világon államvallássá a kereszténységet. Az országról, mely bibliai idők óta őrzi a lándzsát, melyet egy római katona döfött a Megváltó oldalába a kereszten, őrizte évszázadokig a „Torinoi lepel” néven ismert halotti leplet, valamint őrzi ma is Noé bárkájának egy darabkáját.

Mint ahogy a középkori örmény költészet a Paradicsomot egy virágokkal teli kertként festi meg, ahol a virágok és madarak elbódulnak a rózsa illatától és csak arra vágynak, hogy a közelében lehessenek: úgy Örményország hegyeivel, madaraival együtt ma is Istent hívja, míg himnuszokat énekel valamely ősi monostora mélyén színes ruhába öltözött leányok hangján, hirdetvén a teremtés hatalmasságát és szépségét. Egy ország mely Isten szeretetét, mindennek teremtőjét mutatja minden apró részletében.

Kalandos út ez a lélek mélységeibe. Képzelet vagy egy „másik” valóság? Vissza az eredethez: kifelé a csillagokhoz, vagy/és befelé önmagunkhoz? Hogy ez a misztikus világ kívül keresendő, a távoli világegyetemben, vagy éppen nagyon is közel, önmagunkban, legbelsőbb lényünkben a tudatalatti gazdag, belső képeiben?

Balogh Ádám alkotásai a belső élmény szülte misztikus világ egyetemes képei, mindannyiunk számára érezhető, átélhető spirituális művek. Képzeletünk ösztönösen, akaratlanul is tovább álmodja műveit, melyek túl időn és téren, a végtelent, az örököt sugallják.

Balogh Ádám alkotásai útjelzők, mélyükre nézve időt, teret kapunk. Szabadságot. Kíváncsiságot. A jelent. Az általa felvetett kérdésekre az emberiség talán sosem kap egyértelmű választ, de addig… „A tegnap csupán álom, a holnap nem több mint látomás, minden tegnap a boldogság álma, minden holnap csak remény csillogása, vigyázz azért, mit kezdesz a mával.” (szanszkrit)

Művei a hazai kiállítások mellett bemutatásra kerültek többek között Bécs, London és New York kiállítótermeiben. Munkái megtalálhatók mind külföldi mind hazai magángyűjteményekben.