Magaslesek cimmel nemzetközi kiállitás nyilik 2011. május 26-án, 19.00 órakor a Knoll Galériában.

Egy általánosan elterjedt, de különböző funkciókra alkalmas építmény-forma - a magasles (vadászles/fai lak/őrtorony/szószék) - kapcsán a kiállítás több, egymást érintö kérdésre fókuszál. A hagyományos tevékenységként népszerű vadászat sikerét elősegítő építmények civilizáció és természet harmóniájának szimbólumai, ugyanakkor a kialakításuknak és elhelyezésüknek köszönhetően alig észrevehető szerkezetek olykor mégis a természeti környezetbe markánsan beavatkozó emberi jelenlét bizonyítékai, így közvetve a környezetvédelem problémájára is utalnak. A különböző alapanyagokból és – néha bizarr - berendezési tárgyakból kialakított tartózkodóhelyek az egyéni leleményességről és kreativitásról is tanúskodnak, sőt a társadalomtól való elvonulás lehetségességével vagy lehetetlenségével is szembesítenek. Ám használatuk alternatíváira utalnak az olyan elnevezések is, mint a „gyóntatószék“, a „pornó-katedra“ vagy a „whiskey-ülés“. Ugyanakkor a magasles építészeti formaként a szószékekét is megidézve vallási dimenzióra is utal, őrtorony funkcióját betöltve pedig hatalom és egyén közvetlen konfliktusát is megjelenítheti.

©Magaslesek
14 év óta óta - CSEPPEK.hu.Magaslesek

A társadalmi rendszert mint hatalmi szisztémát ironikus formában idézi fel Sarah Iremonger ír művész „Magasles Párt“ című installációja is, amelynek része egy speciálisan erre a kiállításra készülő, egész falfelületet beborító falfestmény. Munkája olyan fiktív politikai pártra utal, amelynek tagjai csak magaslesek lehetnek. A magaslesek jelentését és funkcióját tekintve abszurd elméletekre utaló mű egy további, politikai aspektust is megidéz azáltal, hogy az építmények „portré“-it a valós választási kampányok megszokott reklám-tárgyain - kerek kitűzőkön - is megjeleníti.

Korábbi, történelmivé vált, mégis máig ható politikai folyamatok válnak érzékelthetővé Pettendi Szabó Péternek az egykori osztrák-magyar határvidék – a késöbbi „vasfüggöny“ és a páneurópai piknik - helyszínét, s építményeinek „sors“-át felidézö fotó-sorozata által. A környéket s a határörtornyokat mai állapotukban, szuvenir-tárgyak formájában mutatja be, olyan szituációt imitálva, mintha a táj a közösségi emlékezet részeként turista célpont lenne, mintha a hütömágnesek, s a kis fotó-leporellók kereskedlmi forgalomban lévö emléktárgyak lehetnének, így a területet és az építményeket önnön ironikus emlékműveikként határozza meg.

Walter Ebenhofer osztrák művész a 80-as évektől évektől kezdődően dokumentálja és fotó-sorozatában képpár formájában mutatje be Ausztria magasleseit, a kis építmények dimenzióit kívülről és belülről egyaránt érzékeltetve. Természet és technika ellentéte, ám egyúttal együttes müködése is megjelenik múlt és jövő aspektusait is megidéző munkáin.

Környezeti értékek és az energia-felhasználás ill. -továbbítás témája villan fel Bertram Kober lipcsei fotós munkája által is, amikor kelet-németországi magasleseket ábrázoló sorozatán ezeket az építményeket nagyfeszültségű villanyvezetékek hatalmas oszlopai közelében mutatja be. Munkáiban hangsúlyos az építmények jelenlétére és hatására, a környezet adta lehetőségek és felhasználásuk arányait tekintve.

Az vidéki tájat szinte mindenhol jellemző magaslesek környezet-átalakító hatásán és a vadászat hagyományos létmódján túlmutatóan a természettel való viszonyunkra, a környezet-védelem kérdéseire, társadalmi-, politikai-, és kulturális jelentés-szintekre is rávilágít. A kiállításon megjelenö müvek kapcsán felmerülhet az a kérdés is, hogy a magaslesként/fai lakként/őrtoronyként használható építmények maguk nem tekinthetők-e ugyancsak műtárgynak - a Közép-Kelet-Európában korábban mindennapos barkács-esztétika fogalmát felidézve. Konkrét utalásként értelmezhetjük erre Paul Horn régi bútordarabokból és fa maradványokból kialakított (média-)katedra-szószékét, amelyre a látogató felkapaszkodhat, hogy mondanivalóját ebböl a pozícióból kommunikálja.