A Műegyetemen az ott dolgozó irodalmi színpad maga alakította ki az ország első igazán korszerű színházi terét... Ez a támogatás nemcsak pénzben mérhető, hanem mindenekelőtt abban, hogy a Műegyetem mindenkori vezetői szellemi szabadságot biztosítottak a Szkéné működéséhez.

Most nem egy új műsoruknak a beharangozása következik, hanem egy decemberi előadásról szeretnék pár mondatot írni. A Picaro Társulat Victor Hugo: A nyomorultak című művéből készült három felvonásos darabját néztem meg december 9-én. A meghívó szerint „merőben más feldolgozásról lesz szó, mint azt megszokhattuk.” (Én azt hiszem, a regényt mindenki valamilyen szinten ismerei, nem szükséges részletesebben írni róla). Az eredeti mű többszáz oldalának pár órás színműbe való tömörítése is hatalmas feladat – egy ilyen kis színházban való előadása pedig újabb izgalmakat rejt. A minimális díszlet, a színpad összeérése a nézőtérrel egy igen közvetlen kapcsolatot hoz létre a színészek és a nézők között. Ott, a szemünk láttára történik minden, egy karnyújtásnyira. Nem lehet várni, hogy a regény nagyívű története kibontakozzon a szemünk előtt, erre sem idő, sem hely nincs. A történet nagyon leegyszerűsítve: ha valakit megbélyegez a társadalom, akkor ez örökre rajta marad. Lesz olyan ember, aki soha nem bocsát meg bármi történjen is – Javert – lesz aki, jó tett helyébe jót várj alapon segít, mert nem felejti azt el, amikor rajta segítettek – kertész.. Aztán van, aki mérlegel és a tettek, érzelmek segítségével dönt – Marius. A regényből kiemelt leegyszerűsített történetek visszaadják a mű alap-gondolatatit (bűn, bűnhődés ,emberi morál , igazság, törvény szerepe, ember megjavulásába vetett hit). Az irónia és a humor végigkíséri az előadást: remek a fogadós és fogadósné erkölcsi hanyatlásának ábrázolása, mind mélyebbre való süllyedésük, annak ellenére, hogy lenne esélyük kimászni a nyomorukból több ízben. A két „gyereküket” játszó színész is benne van a szerepben. A bírósági tárgyalás irónikus és humorba ágyazott előadása – megnevettette a közönséget.

©Victor Hugo: A nyomorultak (Picaro)
14 év óta óta - CSEPPEK.hu.Victor Hugo: A nyomorultak (Picaro)

Hát a fő vonal, a főszereplők: Jean Valjea, Cosette, Marius? Ők a „romantika”. Míg a többi szereplő hús-vér alak – hol humorral, hol iróniával fűszerezve – ők kicsit „elvont eszmék”: a szerelem, a szeretet, a jóság eszméi, kicsit papírízűek. Vagy komolyabbra vagy őket is kicsit ironikusabbra kellett volna venni? És kinek: szövegírónak, rendezőnek, színésznek? Nem tudom. Nekem egy ecsetvonással kilógtak a darabból.

DE, mindent összevetve nekem tetszett az előadás – és sokszor összevertük a tenyerünket és hívtuk ki újra és újra a színészeket.

Köszönöm, köszönjük a Picaro Társulatnak ezt az estét.

... és had hívjam fel a figyelmüket a Szkéné Színházra, ahol újabb és újabb előadásokra várják a nézőket. http://www.szkene.hu/szkene_tortenete

Azért nem állom meg, hogy egy rendezvényre fel ne hívjam a figyelmüket: Jövőtánc a Jedermannban, amelyről többet itt lehet olvasni: http://www.cseppek.hu/rendezveny/3033joevotanc-jedermannban-kortars-szolo-tanc-hangszerszolokra