November 17-22. között érkezik a spanyol filmek hete az Uránia Nemzeti Filmszínházba, ahol idén 12 film várja az érdeklődőket, szokás szerint rengeteg érzelemmel, valamint olyan jól ismert sztárokkal mint Carmen Machi, Rossy de Palma és Alberto San Juan.

2011. június 2-án nyílik az idén hetvenedik születésnapját ünneplő Malgot István mágikus-szürrealista szobrait bemutató kiállítás a budapesti Ráday Képesházban. A kiállítást Götz Eszter nyitja meg 18 órakor. A szobrokat június 20-áig tekintheti meg a közönség.
Malgot István szobrász, grafikus, színházi rendező és író 1941. március 13-án született Szombathelyen. 1973-ban államvizsgázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, szobrász-rajztanár szakon. Somogyi Józsefet, Kerényi Jenőt és Borsos Miklóst tartja mestereinek. A későbbiekben, mintegy harminc éven át szinpadi művek rendezésével, díszletek készítésével foglalkozott. Színpadi munkáiban az emberi test mozgásvilágát ötvözte erős vizuális hatásokkal. A szöveg mellett tárgyakat, maszkokat, bábokat is használt. A kilencvenes években érdeklődése a cigány kultúra felé fordult, melynek hatása megtalálható szobrain is. Malgot az ezredforduló környékén beutazta délkelet-Ázsiát. Elsősorban Kambodzsa kultúráját, a régi khmer szobrászatot taulmányozta, ami művészete számára újabb inspirációt adott. Szobrokat pályája során folyamatosan készített, s az évtizedek során kialakított egy sajátos mágikus-szürrealista stílust.

„Malgot István szobrai lények. Beszélnek, kommunikálnak, a kapcsolatot keresik. Szólnak - egymáshoz, hozzánk, a démonokhoz, az istenekhez. Otthonuk a Föld, szülőjük a Menny, létük a feszültség: néha fájdalom, néha beteljesülés, néha reménytelenség, olykor öröm. A lét határhelyzetei. Pillanatfelvételek - lendületük, mozdulatuk végtelen, hátterük a világmindenség. Anyaguk tömör: fa, fém. Testük mégis anyagtalan, súlytalan, elröppennek a tömegvonzás börtönéből. Túlmutatnak a pillanaton: időtlenek. Hidat vernek, hidak Föld és Menny között. Mint magunk, mint az Ember: alulról kezdenek, anyagból vétetnek, a mélységből kiáltanak - valami magasabb felé fordulnak. Magasabb: az istenek, az örökkön való? Fényben megmártózó arcok, egymást szorító kezek, egymáshoz préselődő testek, szeretkezők. Helyüket keresők, tér és idő keresztjén. Minden porcikájukban velünk, halandókkal rokonok. Tükröt tartanak nekünk ezek a lények, emberi - isteni alakok: magunkat látjuk, mindennapos küzdelmeinkben, hogy mivé is lehetnénk" – jellemzi a szobrászművész alkotásait Lendvay Miklós, a Kláris Kiadó és Művészeti Műhely vezetője.





















