Amazónia – utak az indiánokhoz

Helyszín: 
Időpont: 
2011. június 14. 0:00 - kedd

2011. július 14-én 17 órakor nyílik a Néprajzi Múzeumban az Amazónia című időszaki kiállítás, mely a nagyközönség számára 2011. július 15-én 10 órától látogatható.

Amazónia a Föld legnagyobb egybefüggő trópusi esőerdeje, amely gyakran szerepel a híradásokban, újságok címlapján. Hol páratlan természeti gazdagsága, hol ennek pusztulása, máskor meg rejtőzködve élő, „vad” lakói keltenek érdeklődést. Amazónia szimbólum is, az elveszett Paradicsomé, az emberiség hajdan volt gondtalan aranykoráé.

2011. június 28. 13:52 - Amazónia ©Amazónia
Amazónia

A terület évezredek óta lakott, és a közhiedelemmel ellentétben nem csupán – vagy inkább: főként nem – vándorló vadászok lakják, hanem apró földműves települések népesítik be. Egészen a 20. század közepéig nem kis számban éltek itt olyan csoportok, amelyek a hagyományos trópusi őserdei kultúra jegyeit viselték magukon, és a fehérekkel kevéssé vagy szinte egyáltalán nem kerültek szorosabb kapcsolatba. Az erdő mélyére való visszahúzódásnak gyakran a civilizáció előli menekülés volt az oka.

A század második felében ez egyre kevésbé lett lehetséges. Intenzív mozgás kezdődött már nem csak a nagyobb folyók mentén, hanem az őserdő belsejében is: útépítések, fakitermelés, nyersanyagok utáni kutatás okán. A széleken pedig az állattartók hasítanak ki egyre nagyobb területeket a legelők számára. Az erdőterület csökkenésével és az izoláció megszűnésével alapvetően megváltozott az ott élő indiánok élete is.

A második emelet hat termében látható, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Greenpeace közreműködésével létrejött kiállítás tematikája három egységből tevődik össze. Az elsőben bepillantást nyerhetünk Amazónia természetrajzába, főként állatvilágának néhány érdekes példányán keresztül. A kiállítás gerincét az a néprajzi anyag adja, amely elsősorban Boglár Lajosnak, a múzeum munkatársának az 1960-70-es években tett kutatóútjairól származik, és amely a tradicionális őserdei életforma tárgyait vonultatja föl. Megpróbáljuk érzékeltetni azt a tényt, hogy az „édeni” környezetben csak jól alkalmazkodó, folyamatosan földet művelő, kis csoportok tudtak életben maradni.

A civilizáció elkerülhetetlen behatolása az őslakók számára ma alapvetően kétféle választási lehetőséget enged. Az amazóniai országok államai természetvédelmi parkokat hoznak létre, amelyek az indiánok számára is biztosíthatják a visszavonulást, a hagyományos életforma megőrzésének lehetőségét. Legtöbbjük azonban valamilyen mértékben asszimilálódik, könnyebben elérhető településekre költözik, ahol oktatásban, orvosi ellátásban részesülhet. Növénytermesztésükkel bekapcsolódhatnak a környező lakosság ellátásába, hagyományos tárgyaikat pedig népművészeti termékként árusíthatják. A turizmus a Földnek ezt a legegzotikusabb helyét is elérte, folyami túrák, őserdei luxusbungalók és sámán-wellness vonzza a vastagabb pénztárcájú utazókat.

Az erdő fogyása az egész Föld klímáját érintő folyamattá válhat, ezért a helyszínen és világszerte is számtalan mozgalom lép föl a civilizáció ilyetén terjeszkedése ellen. A kiállítás utolsó része ezzel a témával foglalkozik.